A megyeszékhelyen a reformkor óta felhalmozódott szellemi és anyagi energiákat az osztrák–magyar kiegyezés szabadította fel. Jelentős fejlődés kezdődött, amely azonban még nem érte el a legmagasabb fordulatszámot; ebben a korszakban – Bárány Gusztáv, Németh Ignác és Szabó Kálmán polgármestersége idején – inkább a 19. század végétől bekövetkezett igen gyors ütemű településfejlesztés közvetlen előkészítése ment végbe. A március 15-i ünnepségek sora és Kossuth Lajos díszpolgárrá választása megmutatta, hogy a város továbbra is ragaszkodik függetlenségi hagyományaihoz, Blaha Lujza és Jászai Mari vendégjátéka, valamint a sétatéri aréna megépítése pedig azt, hogy változatlanul igényt tart színházbarát hírnevére. Ebben a korszakban kezdődött Rippl-Rónai József festőművész és Bereczk Sándor városi mérnök pályája – és ért véget a somogyi betyárvilág; tűzoltóegylet létesült, és felépült a jelenlegi nagytemplom. A gyorsvonati összeköttetés biztosítása, a villanyvilágítás bevezetése és a cukorgyár megépítése már a századfordulós felvirágzás nyitánya volt.