Noha a vendégszereplésre érkezett Blaha Lujzát (1850–1926) nyomban körülrajongta a kaposvári közönség, az érdeklődés másnap, 1878. március 28-án érte el a csúcspontját. Már az előadás kezdete előtt egy órával megtelt a megyeháza nagyterme, ahol a színpadot felállították. A műsoron A falu rossza című népszínmű szerepelt, ugyanaz, amelynek premierjén, 1875. január 15-én a Finum Rózsit alakító Blaha Lujzának óriási sikere volt a Nemzeti Színházban. Most a karzaton is előkelőségek sora szorongott; a megye legtávolabbi vidékeiről is egész családok jöttek el, hogy a legendás színésznő művészetében gyönyörködhessenek.

„És Soldosné a hozzá fűzött várakozást Finum Rózsi szerepében nemcsak kielégítette, hanem meg is haladta, s dalaival és játékával annyira elragadta a közönséget, hogy a minduntalan felhangzó tapsvihar, éljenzés, kihívások (nyílt jelenetekben is) percekig feltartóztatták az előadást. Koszorúk és csokrok özöne hullott lábaihoz. Két nagy koszorút kapott: egyiket a megye, a másikat a műkedvelő társulat részéről. Ez este ünnep volt a megye palotájában: a művészet ünnepe. […] A nagyterem közönsége félig lázas állapotban [volt] a művésznőnek szívhez szóló dalai, a természettől híven ellesett játéka és szeretetreméltósága által.” (Somogy, 1878. április 2.)

Blaha Lujza

Az emlékezetes színielőadás kaposvári résztvevői is felnőttek a feladathoz: mindenki tudta a szerepét, az egész társulat szabatosan, pontosan működött. A korabeli tudósítások különösen Gruber János színészi teljesítményét és Tar Csatár rendezői szakértelmét dicsérték.

Az előadást követő banketten zsúfolásig megtelt a Korona fogadó ebédlője, sokan be sem fértek. Állítólag ilyen nagy és díszes közönséget évek óta nem láttak a Koronában: mintegy négyszáz vendég lehetett jelen. Természetesen „minden szem Soldosnén csüngött”.

A művésznő a búcsú pillanataiban ígéretet tett, hogy augusztus folyamán még egyszer útba ejti Kaposvárt. Ez az augusztus azonban – sajnos – másról lett nevezetes. Nem Blaha Lujza látogatott el újra Somogyba (erre 1904-ig kellett várni), hanem az osztrák–magyar katonaság – s köztük számos 44-es somogyi „rossebbaka” – „vendégszerepelt” Boszniában… Megkezdődött az 1878-as okkupáció: a legújabb, ezúttal már véresen komoly előadás az európai politika forgószínpadán.