Németh Ignác utódja (és elődje), az 1881. augusztus 10-én polgármesterré választott, szintén függetlenségi párti Szabó Kálmán jómódú birtokos volt, és sikeres ügyvéd; a kiegyezés évében ő vette át az igazságügy-minisztériumi osztálytanácsossá kinevezett Kozma Sándor, a későbbi királyi főügyész kaposvári ügyvédi irodájának vezetését.

A középiskoláit Csurgón és Pápán végező, Debrecenben teológiát, Budapesten és Bécsben jogot hallgató, Magyaróváron gazdasági ismereteket elsajátító Szabó Kálmán eleinte, úgy tűnik, még nem ismerte fel magában a szunnyadó függetlenségi harcost. A kiegyezés után ő is ott bábáskodott a kaposvári Szabadelvű Polgári Kör bölcsőjénél, utóbb a kör alelnökévé is előlépett, s jegyzője is volt a megyei Deák-pártnak. 1869 tavaszán azonban – a lengyeltóti kerületben – súlyos vereséget szenvedett az országgyűlési választáson, 1877-ben pedig újabb csalódás érte, mert megbukott a vármegyei tisztújításon (ahol nem ő lett a főügyész, hanem Bárány Gusztáv). Így esett, hogy az 1880-as években már a Függetlenségi Párt (zöld) színeiben tűnt fel a közélet porondján. Az irányváltás egyelőre nem segített: Szabó az 1881. évi képviselő-választáson is a rövidebbet húzta, ezúttal a nagyatádi kerületben.

Szabó Kálmán

Két közéleti fiaskó után a kaposvári polgármesteri hivatal elnyerésével vigasztalódhatott a vagyonos ügyvéd. A városban sokan nyugalomra vágytak Németh Ignác polgármesterségének kissé zaklatott időszaka után, és „általános óhajtás s igyekezet volt, hogy Kaposvár városa polgármesteri székébe egy becsületes, erélyes, értelmes s birtokos városi polgár emeltessék, kinek magának is érdekében áll az, hogy a város ügyei lelkiismeretesen s becsületesen kezeltessenek. Szabó Kálmán úr ezen s egyéb kiváló tulajdonoknak birtokában lévén, megválasztása általános megnyugvást idézett elő…” (Somogy, 1881. augusztus 23.)

Szabó úr azonban nem sokáig maradt polgármester. Az 1882. december 30-i időközi választáson – alig tizenhét hónappal azután, hogy a város vezetője lett – végre elnyerte a kaposvári kerület országgyűlési képviseletének jogát. A kortársai egyike által „zseniális férfiúnak”, „kitűnő szónoknak” és „ritka szellemességű” embernek lefestett Szabó Kálmán (Gruber János: Morzsák az ötvenéves asztalról. Kaposvár, 1925. 118., 121. o.) ezek után lemondott a város első tisztviselőjének hivataláról.

A nagy tekintélyű politikus, aki buzgón támogatta a kulturális mozgalmakat, 1885-től ismét ügyvéd volt, tagja a gimnáziumi választmánynak és a megyebizottságnak. Vezető tisztséget kapott a Belső-somogyi Református Egyházmegyénél, a Kereskedők Egyesületénél és az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál is. A közélettől idős kora miatt a 20. század elején vonult vissza, s 1923-ban hunyt el.