A 19. század végén és a 20. század elején a Sétatéren (a majdani Jókai ligetben) álló nyári színkör, a fából készült aréna volt a város színházbarát közönségének Mekkája. Ez már állandó színjátszó hely volt, és kifejezetten erre a célra is épült – bár „állandó” voltának határt szabott, hogy a nézőket csak mérsékelten védte az időjárás viszontagságaitól, s mivel a vasútvonal déli oldalán feküdt, időnként nem kis vesződséggel járt a megközelítése.
Az 1500 személyes, nyeregtetős építményt Tandor Ottó műépítész húzta fel (korábban ő tervezte a nagytemplomot is), s az aréna 1888. augusztus 18-án nyílt meg Somogyi Károly színtársulatának díszelőadásával. A színidirektor maga is részt vállalt a beruházásból, amelyre főleg azért került sor, mert a Szarvas fogadó színköre addigra nagyon elhasználódott.
A sétatéri nyári színkör
A megnyitó tehát Ferenc József állami ünnepnek számító születésnapjára esett, nyilván ezért választották első előadásnak Csiky Gergely Királyfogás című darabját. „Igazi ünnep volt ez a székváros közönségének – írta az átadásról Roboz István újságja –, mert a míveltségnek, a nemzeti eszméknek ismét egy alapépületét végezte be, melyben hangzik a magyar nyelv; az irodalom védbástyát talál s a művészet meleg otthont, melynek még oly sok üres, hideg háza van az országban. Kaposvár csak kis város, de sok népesebb városnál nagyobb, mert lakossága a nemzet nyelvét, művészetét mindig szívéhez ölelte és soha nem hagyta el. […] Kaposvár közönségének második temploma a színház.” (Somogy, 1888. augusztus 21.)
A sétakerti aréna felett viszonylag gyorsan eljárt az idő. 1911-re felépült a kőszínház, a hivatását betöltött nyári színkör sorsát pedig az emberi gondatlanság döntötte el. (Bár az épületet 1912. április 17-én elhamvasztó tűz okát sohasem sikerült pontosan kideríteni…)
„Tegnap, szerdán este fél nyolc óra tájban villámgyorsan terjedt el a hír Kaposváron, hogy ég az aréna – írta az egyik kaposvári napilap. – Tényleg, a vasút mentét hatalmas lángoszlopok világították be és sűrű, fekete füstfölhők jelezték, hogy tűz van. A régi nyári színház rozoga épülete árasztotta a hatalmas és messze ellátszott fénysávokat, innen szálltak föl a sűrű füstgomolyok. Tündéries látványt nyújtott a recsegve, ropogva égő hatalmas fatákolmány: az öreg aréna még egyszer és utoljára elsőrangú élvezetet nyújtott Kaposvár város közönségének.” (Nagy Jenő: A kaposvári lánglovagok krónikája, 1875–2000. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önkorm. Hivatásos Tűzoltósága, 2000. 100. o.)