Önkéntes tűzoltó- és mentőegyesület az 1870-es évek közepe óta működött Kaposváron, bár tevékenysége nem mindig aratott osztatlan elismerést a közönség és a városvezetés köreiben. Megesett, hogy a városkapitány – a tűzoltóegylet lassúságára hivatkozva – a rendőrség hatáskörébe vonta a tűzoltást. 1887 őszén újjáalakították az egyesületet, s a következő tavaszon egy tizennégy méter magas mászótornyot állítottak fel a városháza mellett az önkéntesek kiképzését segítendő. (Az építményt a villanytelep bővítése miatt bontották le a kilencvenes évek végén.)

A lassan szakszerűsödő kaposvári tűzoltóegylet jövőjét azonban csaknem derékba törte egy gyújtogatássorozat. Egyébként nem is abból lett az igazi baj, hogy gyújtogattak (bár 1802-ben éppen így égett le a fél város), hanem hogy elfogták a tettest…

A Nemzeti Színház égése, 1871

1889 nyarán sorozatos tűzesetek borzolták a kedélyeket Kaposváron. A tettest addig az augusztusi éjszakáig nem is sikerült fülön csípni, amikor a betegsége miatt virrasztó özvegy Kardosné észrevette, hogy egy alak gyufát gyújt Zárda utcai háza ereszénél. „Azonnal kimennek, s a gyújtogatót felismerve, már nevén szólították meg: hogy mit akart elkövetni? Rendőrökért futottak, kik két csoportban, két utcán mentek a gyújtogató üldözésére, a Zárda és főutcán, hogy okvetlenül találkozhassanak vele. El is fogták, hazamenni akarván szállására, s bekísérték a városházához.” (Somogy, 1889. augusztus 20.)

Az augusztus 17-én igazán „forró” nyomon kézre kerített fiatalembert Ifland Józsefnek hívták. Kihallgatása során kiderült, hogy lakatos a foglalkozása, és többnyire bosszúból gyújtogatott. Az egyik helyen azért csiholt tüzet, mert nem hiteleztek a számára, a másik helyen azért, mert kiutasították onnan, az állomás közelében levő cselédházakat pedig azért gyújtotta fel, mert hallotta, hogy ezek a szalmaviskók csak a szemet sértik… Nem csoda, ha a vallatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tettesnek talán olyan betegsége van, amely „nem mindennapi”. Végül az a tény is közismertté vált, hogy a szépreményű ifjú korábban a Kaposvári Önkéntes Tűzoltóegylet tagja volt…

A hírre több tűzoltó kijelentette, hogy kilép az egyesületből; „alig tudták a derék embereket megvigasztalni s a tűzoltóegyletben visszatartani”. (Kaposvár, 1889. augusztus 25.) Az egylet persze megmenekült, s néhány év múlva az emeletes tűzoltólaktanya is állt már a Teleki utcában. A századforduló táján azonban ismét válsággal kellett megbirkózniuk a megyeszékhely tűzoltóinak…