Március 15-e az 1800-as évek utolsó harmadában, a kiegyezés után végleg elfoglalta kitüntetett helyét a nemzet emlékezetében. Ekkor már igazán alkalom nyílt rá, hogy az évforduló megüléséből hagyomány legyen Magyarországon. A társadalom élt a lehetőséggel: az 1867-ben létrejött jogállam szabadabb légkörében valósággal kivirágzott március idusának kultusza.
Hivatalos formában, állami pompával természetesen nem lehetett megtartani a szabadságünnepet Ferenc József Magyarországán, a különféle egyletek, intézmények és baráti társaságok azonban szabadon ünnepelhettek, az emlékezőket már nem háborgatta a hatalom.
Egyvalami alapvetően megkülönböztette ezt a korszakot a későbbi évtizedektől: még éltek a nagy idők tanúi, az 1848-at kiharcoló és 1849-et végigharcoló nemzedék képviselői. A veteránok megkapták a sorstól a lehetőséget, hogy saját gondolataikkal gazdagítsák a forradalom és szabadságharc kultuszát s az ebben kiemelkedő szerepet játszó március 15-i hagyományt. Ekkor még olyan hazafiak is beszélhettek 1848-ról, a nagy korforduló eszméiről és eseményeiről, akik átélői, sőt alakítói voltak annak a történelmi korszaknak, amikor megszületett a modern, polgári Magyarország.
A Szarvas fogadó
Március 15-ére először 1875-ben emlékeztek nyilvánosan Kaposváron: a vasútállomás közelében álló Szarvas fogadóban ünnepelt együtt egy kisebb társaság. Hamarosan ennél jóval népesebb banketteket is rendeztek a megyeszékhelyen. „Kedden este már nyolc óra körül megtelt a Szarvas vendéglő nagyterme zsúfolásig – írta az 1882-ben tartott ünnepi rendezvényről az egyik kaposvári lap –, sőt sokan az előszobát, folyosót foglalták el, mert ember ember hátán volt, s így a tágas terembe be nem fértek.” (Népjog, 1882. március 17.)
Eleinte vendéglőkben, kiskocsmákban emlékeztek, meghívásos banketteken, cigányzene mellett, ahol felköszöntések sora hangzott el – a városka terein, utcáin ezekben az években még nem rendeztek ünnepségeket március 15-én. A kaposvári iskolák a 19. század utolsó évtizedétől fogva ünnepelték rendszeresen a nagy márciusi napot, először, 1894-ben a főgimnázium.