A kaposvári királyi törvényszék 1889. február 18-án kezdte meg Oroszlán Pál és társai bűnperének tárgyalását a vármegyeháza hátsó épületének második emeletén, ott, ahol később a múzeum, még később a levéltár irodai része kapott helyet. A per iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg, ami azt is jelezte, hogy a közönség érzi: most már véglegesen lezárul egy korszak, amelyet somogyi betyárvilágnak neveznek. „A végtárgyalás helyiségét a társadalom legkülönbözőbb elemeiből álló hallgatóság a szorongásig megtöltötte, sőt még a folyosón is számos kíváncsi és érdeklődő leste a terembe juthatásra alkalmas pillanatot” – írta a helyi újság. A bűnügy méreteit jól érzékelteti, hogy összesen hetvenhét vádlottja volt, s tanúként nyolcvannégy polgárt idéztek a bíróság elé.

Oroszlán Pál a vádlottak padján is jó benyomást keltett: folyékonyan, választékosan beszélt, s találó megjegyzéseivel, értelmes feleleteivel „sok bámulót szerzett magának”. Gyilkosságot nem volt hajlandó magára vállalni. „A végtárgyalás fő alakja, Oroszlán Pali ezúttal többszörös rablás, gyilkosság, szándékos emberölés bűntetteivel stb. van vádolva. Két fegyintézeti társa a büntető igazságszolgáltatást azáltal kerülte ki, mert az üldöző csendőrök által agyonlövetett. […] Oroszlán Pált senki sem nézné haramiának. […] Ha a sors más pályára viszi, sebes esze bizonyára előretör.” (Somogy, 1889. február 19.)

A törvényszék meglepő módon csak a szökésével megszakított korábbi büntetésének letöltésére ítélte Oroszlánt, a királyi kúria viszont újabb tizenöt évi fegyházat szabott ki rá. Ezt már végig leülte a soproni fegyházban. A börtönben egyébként könyvkötéssel is foglalkozott – lám, így múlik el a (betyár)világ dicsősége… Nem sokkal szabadulása után azonban ismét a bűnözés útjára lépett a vén betyár, újra lecsukták, és az 1920-as évek elején halt meg a váci börtönben. Ekkor már túl volt a hetvenen.

Az utolsó somogyi zsivánnyal ugyan vége szakadt a vérbeli somogyi betyárkalandoknak, de nem a betyárromantikának. A bűnözés sem szűnt meg, csak átalakult. Ahogy Gönczi Ferenc utalt rá A somogyi betyárvilág című, 1944-ben megjelent könyvében: a gatyás betyárok helyét napjainkban a nadrágos gazemberek foglalták el…