A forradalom és szabadságharc idején többször élt át katonai megszállást és politikai rendszerváltozást Kaposvár, amely három hónapon át a császári uralmat felszámoló Noszlopy Gáspár kormánybiztos székhelye volt. A települést a szabadságharc veresége után sem lehetett letéríteni a polgári fejlődés útjáról, már csak azért sem, mert az 1848-as jobbágyfelszabadítás a mezőgazdaságon túl a társadalmi és a politikai életben, sőt a megyeszékhely és az uradalom viszonyában is új helyzetet teremtett. A császárlátogatás is látványossá tette, hogy berendezkedett az abszolutizmus, amely egyszerre volt a politikai elnyomással szembeni ellenállás és a gazdasági erősödés időszaka. Előtérbe került egy új generáció (soraiban a politikus Somssich Pállal és az újságíró Roboz Istvánnal), s Kaposvár – Donner János révén – a Kaposon túl is terjeszkedni kezdett. A megyeszékhely élni tudott a kiegyezés után megnyílt lehetőségekkel: a Kossuth Lajost képviselőjévé választó, gimnáziumát megerősítő, óvodával is gazdagodó, Prielle Kornéliát vendégül látó, a 44-es gyalogezred katonáit egyre inkább a saját fiainak tekintő, vasútvonalat kapó és városházát építő Kaposvárt 1873-ban véglegesen várossá nyilvánították.