A 19. századi Kaposvár politikai életében nagy szerepet játszó Somssich Pál Sárdon született 1811-ben. Apja, Somssich Miklós a reformkor jelentős ellenzéki politikusa volt. Pál Pécsen és Kaposváron végezte a középiskolát, filozófiát a pesti egyetemen, jogot a győri királyi akadémián tanult. A klasszikus szerzők műveinek hatására alakult ki józan, tiszta szónoki stílusa. Közéleti szereplését mint Somogy vármegye jegyzője kezdte, de hamar kitűnt képességeivel, s 1843-ban a vármegye országgyűlési követévé választották. Konzervatív felfogású politikus volt, 1848-ban visszavonult a politikától, a szabadságharcban sem vett részt, az önkényuralom idején viszont az ország önállósága mellett foglalt állást, és Deák Ferenchez közeledett. Számos bátor hírlapi cikkben és dolgozatban harcolt az alkotmány védelméért, világos, éles logikával, nagy történeti és jogi ismeretanyag birtokában. Stílusát finom ízlés, eszmegazdagság és zamatos, ékes, de dagálytól mentes nyelv jellemzi. Magyarországnak és királyának törvényes joga címmel 1850-ben megjelent röpirata hatásosan érvelt amellett, hogy „egy legyőzött forradalom nem szolgálhat jogszerű ürügyül egy ország megsemmisítésére”.

Somssich több országos és Somogy megyei vállalkozásban vitt vezető szerepet. Az ő felhívására rendezték meg 1860 júniusában a niklai Berzsenyi-ünnepséget, részt vett az Első Magyar Biztosítótársaság megalapításában, tevékeny tagja és szakosztályi elnöke volt az Országos Gazdasági Egyesületnek, elnöke a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesületnek és a Dráva-szabályozási bizottságnak. 1860-ban a kaposvári kerület egyhangúlag választotta meg képviselőjévé; az 1861-i és az 1865-i országgyűlésen is Deák Ferenc politikáját támogatta. A kiegyezés után a képviselőház alelnöke, 1869-től 1872-ig elnöke volt, 1872-ben belső titkos tanácsossá nevezték ki. Előmozdította a Deák-párt és a Balközép fúzióját, utóbb azonban a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. 1885-ben kinevezték a főrendiház tagjává. 1875-ben a kaposvári, 1881-ben a csurgói kerületben is megválasztották országgyűlési képviselőnek. Legemlékezetesebb somogyi választási szereplésére 1869 márciusában került sor, amikor Kossuth Lajostól szenvedett vereséget Kaposváron. (Az országgyűlésre ekkor Bács vármegye egyik kerületének képviseletében jutott ki.)

Somogy vármegye gimnáziumi választmányának sok éven át egyik legaktívabb tagja, 1856-tól elnöke volt. Elsősorban az ő érdeme, hogy a kaposvári gimnázium átvészelte az önkényuralom időszakát, és később is sokat tett kedves középiskolájáért. Somssich Pál 1888-ban hunyt el. „Lelkesedése, buzgalma, magyar szíve legyen vezető példája mindazoknak, akik utána jönnek” – búcsúztatta nekrológjában a Nemzet című napilap.