Még a Bach-korszakban történt, hogy egy külföldről bevándorolt serfőzőmester nemcsak találékonyságát és munkaerejét bocsátotta a város rendelkezésére, hanem a nevét is. A svájci születésű Donner János Grazon és Nagykanizsán keresztül jutott el Kaposvárra, ahol jó sörből már régóta hiány mutatkozott. 1857-ben ezért lakóházat és sörfőzdét húzott fel, majd kocsmát nyitott a Kapos folyótól délre eső bokros-lápos területen. Kocsmája hamarosan a társasági élet egyik központjává vált, a sörfőzésre azonban nem kapta meg az engedélyt, mert az italmérés joga továbbra is a hercegi uradalmat illette, s ők nem kívántak versenytársat. Donner ezután parcellázta az általa megvásárolt, korábban értéktelennek vélt földeket, ahol újabb házak épültek, és további utcák nyíltak – a használaton kívüli sörházat laktanyának alakították át –, s néhány év alatt megszületett a róla elnevezett városrész. (Eleinte csak a Zrínyi utca viselte a nevét, ahol maga is lakott.)

Donner János

A Somogy című hetilap 1868. január 21-i száma így emlékezett meg „a Donner” alapításáról: „A kaposvári Sétatér közelében volt ezelőtt évtizeddel egy nagy szemétdomb, benőve bokrokkal, ellepve homokbuckákkal, tökéletesen hasznavehetetlen állapotban. Donner János serfőző kapja magát, fejszét, kapát, ásót vesz kezébe; irtott, egyengetett, ásott, s az első épülethez hangyaszorgalommal hordta az anyagot. Sokan bámulták a merész vállalkozót, még többen nevették. Mit akar ez az ember? […] S évek folytán mi lett az eredmény? A lakatlan, puszta téren egy nagy katonai laktanya áll, melybe 3–400 embert el lehet szállásolni. Van húsz ház, csinosak, többnyire cserépre építve, s körülbelül két-harmadfélszáz lélekkel. Most úgy hívják, hogy: Donner városrész. Tiszteljétek a szorgalmat.”

Donner János ötvenöt évesen, 1879. szeptember 17-én halt meg Kaposváron, emléktábláját pedig (amelyen sajnos hibás évszámok szerepelnek) 2000 tavaszán avatták fel a Zrínyi utcában. Sörös Rita (nomen est omen!) és Szabó Éva szobrászművészek alkotása, a 2009 augusztusában felavatott Söröskorsó nevű szökőkút is rá emlékeztet. A Kapos-hegyi kápolnáról és a Kálváriáról, a Herczog-uszodáról, majd az új fürdőről, iskolájáról és jó levegőjéről is híres „Donner” hamarosan Kaposvár egyik leghangulatosabb részévé vált.

Donner úr munkás életében bizonyára nem gondolt arra, hogy már a 19. század végén is lesznek, akik a városrész Kaposvártól való elszakadását tervezgetik…