A közigazgatási szerep bővülésével, a város rangjának, gazdasági erejének és persze népességének növekedésével a főtéren álló városháza is átalakult. Az e célra szolgáló első kaposvári épületek története a múlt homályába vész, de azt feljegyezték, hogy nemcsak a mezőváros igazgatásában, hanem kulturális életében is szerepet játszottak. Az 1820-as évek második felében a helyhiánnyal küzdő nemzeti iskolának az oktatásra, a Kaposvárra érkezett színtársulatnak pedig a fellépésre biztosítottak lehetőséget a városházán, ahol egyébként még kocsma, sőt csendőrlaktanya is működött egy ideig. Az utóbbi társbérletek aligha növelték a városháza tekintélyét, mint ahogy az sem, hogy 1858 őszén kirabolták a városi pénztárt.

A városháza és a Bárány fogadó

Az egyemeletes, egyszerű külsejű épület a hatvanas években már igencsak szűknek bizonyult (mindössze hat szoba volt benne a konyhán és a börtönön kívül), ráadásul küszöbön állt, hogy Kaposvár – a „rendezett tanács” visszaszerzésével – jogilag is várossá alakul. 1867 elején tehát elhatározták, hogy új városházát építenek a régi épület keleti oldalán, a jegyzői ház helyén. A szeptember 2-án történt alapkőletétel után bő egyévi munkával el is készült az első igazi városháza, amelynek földszintjén és emeletén négy-négy szoba kapott helyet. A Heindlhoffer Antal tervei szerint folyt és 1868 novemberében befejeződött építkezés ezenkívül egy emeleti nagyteremmel is megajándékozta a kaposváriakat.

Az új városházán jutott fedél alá a városi rendőrség is, ebben az épületben alakult meg a kaposvári református gyülekezet, alakult újjá (1887. szeptember 11-én) a kaposvári önkéntes tűzoltó- és mentőegyesület, 1894 elején itt jött létre a Kerületi Betegsegélyző Pénztár, 1896 májusában a Somogy Megyei Mészáros és Hentes Ipartársulat, s 1900 őszén a városháza kistermében kezdte meg munkáját az Osztrák–Magyar Bank helyi fiókja.

A régi városházát még meghagyták: abban a hatvanas évek végétől fogva a Bárány vendéglő működött jó három évtizedig (híres csaplárosát Mang Hanzinak hívták), a vendéglő mellett nyugatról pedig az Esterházy-uradalom földszintes, magas tetős házai sorakoztak. Ezeket a bérházakat, amelyekben üzletek is működtek, a századfordulón bontották le, hogy megnyithassák az Erzsébet utat.

A város gyarapodása olyannyira felgyorsult, hogy az új városháza sem elégíthette ki sokáig az igényeket. Ismét napirendre került, hogy építkezni kell…