Kaposvárt az elmúlt egy-két évszázadban nevezték iskolavárosnak, a malmok, majd a virágok városának és katonavárosnak is. Utóbbi titulust leginkább a híres 44-es katonák miatt kapta a megyeszékhely a 19. század második felében.

1859. december végén átszervezték a Habsburg Birodalom hadseregének gyalogságát. A 44. számú gyalogezredhez, amely még 1744-ben alakult meg Milánóban, a kaposvári kiegészítő kerület tartozott ezután. Ez a kerület egész Somogy vármegyéből, valamint Tolna kétötöd részéből állt, s 1860-tól már az ezred egyik zászlóalja adta Kaposvár helyőrségét. Csaknem hatvan évig tartott a 44-esek és a város együttélése, miközben lassan felépült a sajátos szavajárásukról – „rossebezésükről” – híres 44-es katonák legendája.

Albrecht főherceg

A katonaság jelenléte egyelőre csak annyi változást hozott Kaposváron, hogy a használaton kívüli Donner János-féle sörházat laktanyának alakították át. A porosz–osztrák háború aztán gyorsan véget vetett a békebeli katonaéletnek. A 44-esek IV. zászlóalját ugyan a lombard–velencei tartományba irányították, ahol várőrséget adott, s nem vett részt az itáliai harcokban, az ezred többi alakulata azonban annál komolyabb szerephez jutott a háború legvéresebb ütközetében, az 1866. július 3-i königgrätzi csatában. 

Később, a kiegyezés utáni alkotmányos korszakban sok egyéb mellett a kaposvári katonák öltözéke is megváltozott: 1868-ban az addigi fehér helyett sötétkék kabátokat rendszeresítettek a 44-eseknél, s ezen a ruhadarabon az ezred fennállása alatt többé már nem változtattak. Egyenruhájuk jellegzetes elemei egyébként a következők voltak: sárga gombok, az úgynevezett „buzérvörös” hajtóka, a kabátujjon pedig a magyar ezredeket megillető „medvekörmök”.

A 44-eseket Albrecht-bakáknak is nevezték, mert a konzervativizmus megtestesítőjének számító Albrecht főherceg (1817–1895) gyakorolta az „ezredtulajdonosi” jogokat. (Az ezredtulajdonos olyan előkelő személy volt a Habsburg-monarchiában, akit az uralkodó kitüntetésképpen valamely ezred élére állított.) 1869. május 4-én maga a főherceg is Kaposvárra látogatott. A 19. század egyik legtekintélyesebb Habsburg politikusát és katonai vezetőjét, aki 1866 nyarán megnyerte az észak-itáliai hadszíntér legnagyobb ütközetét, a custozzai csatát, nagy ünnepélyességgel fogadták az uradalom központi épületénél. „Midőn az olaszországi hős a lak elé ért, az arannyal hímzett lobogót a földre hajták, s a sorfal előtt lassan végighaladva szemlét tartott a nevét viselő ezred itt állomásozó százada felett. Később a laktanya felé ment ki, s itt is hosszasan időzött, s magas tetszését fejezé ki a katonaság által kifejtett gyakorlatok, pontosság, rend, tisztaság felett.” (Somogy, 1869. május 11.)