A somogyi székváros története 1849 tavaszán egy fiatal szolgabíró, Noszlopy Gáspár révén kapcsolódott össze a magyar história vezérfonalával. A forradalom legradikálisabb somogyi hívei körülötte tömörültek.

A vrácsiki (azaz újvárfalvai) születésű, evangélikus vallású fiatal nemes, Noszlopy Gáspár (1820–1853) előbb a csurgói, 1834-től három évig pedig a kaposvári gimnáziumban tanult. A forradalom kitörésekor a Marcali járás szolgabírája volt; ezt a tisztségét 1848 decemberéig töltötte be. A forradalom híre rendkívüli hatást gyakorolt a gyenge fizikumú, de erős akaratú, a politikára fogékony, lobbanékony természetű fiatalemberre. Mint nemzetőrtiszt a Dráva-vidéken teljesített szolgálatot, s Jellasics seregének betörését követően, szeptember 26-án fegyvereseivel jelentős ellenséges hadtápszállítmányt fogott el Marcali határában.

Noszlopy Gáspár 1985-ben felavatott szobra Marcaliban

Mivel 1849 elején a császári csapatok megszállták a megyét, Noszlopy Gáspár néhány hetes bujkálás után, hamis papírokkal, kalandos körülmények között Debrecenbe, a kormány új székhelyére menekült. Bátyjával, Antallal együtt hamarosan tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására, amelyet Kossuth Lajossal, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökével is ismertetett. 1849. március 19-én Kossuth a cibakházi táborban megbízólevelet adott Noszlopy Gáspárnak, hogy az a magyar kormány nevében felszabadító harcot kezdjen Somogy megyében. Kossuth egyébként kockázatosnak tartotta az elképzelést, legalábbis abban a formában, ahogy a Noszlopy testvérek elébe terjesztették, mégis kinevezte Gáspárt a megye kormánybiztosává. A nemzetőr őrnaggyá is előlépett Noszlopy azonban csak korlátozott hatáskört kapott, s katonailag Perczel Mór tábornoknak rendelték alá.

Noszlopy Gáspár tehát kormánybiztosi kinevezéssel a zsebében és szabadságharcos elszántsággal a szívében fordult vissza Somogyország felé. Egyre többen csatlakoztak hozzá. Április 18-án csupán harmincöt társával kelt át a Dunántúlra, április végén viszont már tizenötezer népfelkelővel zárta körül Kaposvárt. A magyar csapatok közeledtére a két század császári katona és az udvarhű hivatalnokok sietve elhagyták a települést. Noszlopy 1849. május 1-jén vonult be népfelkelőivel az előző nyáron „rendezett tanácsú” várossá nyilvánított megyeszékhelyre, s még ebben a hónapban 750 nemzetőrrel és honvéddel Barcsról is kiverte a császáriakat.

A megye felszabadítása megkérdőjelezhetetlen helyet biztosított Noszlopynak a történelmi emlékezetben.