Az osztrák–magyar kiegyezés a somogyi megyeszékhelyen is felszabadította a reformkor óta felhalmozódott szellemi és anyagi energiákat. A szabadabb légkörben ismét napirendre került, hogy „rendezett tanácsú” várossá kell tenni Kaposvárt, amely több mint egy évszázada a megye székhelye volt. (A mezőváros 1848-ban már elnyerte a rendezett tanácsú státuszt, de akkor csupán rövid ideig élhetett vele.) A hetvenes évek elejére a helyi ellenzéki politikusok már megunták a főszolgabíró gyámkodását, s amint erre a törvény (az 1871. évi 18. törvénycikk) lehetőséget adott, maguk kezdeményezték a közigazgatási átszervezést.

Jankovich László főispán

A kormánypártiak mérsékelt lelkesedéssel szemlélték az eseményeket, hiszen látszott, hogy amennyiben Kaposvár városi rangot kap, „a városház egy erőddé lesz a hatalmas megyeház ellen” (Független Somogy, 1872. április 24.). A folyamatot azonban már nem lehetett megállítani: a városka anyagi és szellemi erejét is bizonyító kérvényt, mely szerint Kaposvár rendezett tanácsot szeretne alakítani, a vármegye – el kell ismerni: szép gesztust gyakorolva – maga is pártolólag továbbította a Belügyminisztériumhoz 1872 júniusában. A lendületes fejlődés elé néző Kaposvár a következő év elején valóban rendezett tanácsú várossá, azaz közigazgatásilag ugyan a megye alá rendelt, mégis önálló arculatú hatalmi központtá vált, amelynek irányítását a függetlenségi politikusok egyelőre szilárdan kézben tartották. Kaposvár ettől kezdve folyamatosan városi rangú település: rendezett tanácsú várossá nyilvánítására a 20. század végi rendszerváltozás óta „a város napja” (január 23.) is emlékezteti a polgárokat.

Az új város képviselő-testületét 1873. január 20-án választották meg. A 48-as érzelmű szavazók mozgósítása jól sikerült, míg a kormánypárti sajtó hiába próbálta felrázni az „aluszékony” kaposvári Deák-pártot. A hatvanhat tagú képviselő-testület fele része így teljes egészében a függetlenségi ellenzék soraiból került ki. (A testület másik felét a törvény értelmében a legtöbb adót fizető polgárok, az úgynevezett virilisták alkották.)

A Deák-párt egyelőre még nem adta fel: elérte, hogy a február 6-án tartott rendkívüli megyegyűlésen – heves vita után – megsemmisítsék a kaposvári választási eredmények egy részét. Ráadásul Jankovich László főispán – a városban uralkodó izgatott hangulatra hivatkozva – már a katonai erő bevetését is fontolóra vette.

A kormánypárt végül úgy döntött, nem feszíti tovább a húrt, s az ellenzék számára is elfogadható kompromisszumot ajánlott. 1873. február 12-én az elkötelezett függetlenségi politikust, Bárány Gusztávot választották meg a város első polgármesterévé.