Az 1850-es években alaposan megnehezítették a kaposvári középiskola életét. A hatalmi játszmában ezúttal is kulcsszerepet kapott a pénz… Amilyen állhatatosan küzdöttek az intézményért annak somogyi pártfogói, az önkényuralom éppen olyan következetesen törekedett arra, hogy a gimnáziumi alapokat állami kezelésbe vegye. Így az iskola igazgató választmányának 1855. március 8-i ülése is tiltakozni kényszerült e kísérletek ellen, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy magánjellegű alapítványokról van szó. Utóvégre minden ellenállás hasztalannak bizonyult, mert a megyei hatóság 1858. november 20-án átvette a kaposvári gimnázium vagyonát. A választmány azonban nemcsak megtagadta az átvételi okmány aláírását, hanem kimondta: soha bele nem egyeznek abba, „hogy az őseik és saját maguk áldozókészségéből keletkezett intézet gondviselésük alól elvonatván, más bárki által kezeltessék, vagy az alapítók szándoka ellenére átváltoztassék”. (Bécsy Márton – Prilisauer Adolf: A Kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium története, 1806–1895. Kaposvár, Hagelman K., 1896. 69–70. o.) A jogsértő állapot szerencsére átmenetinek bizonyult: a kormány 1861 januárjában visszaadta az alapítóknak a gimnázium vagyonát.
Vastagh György festménye Somssich Pálról
Sokat lendített az ügyön, hogy a válságos időszakban egy országosan ismert politikus, szónok és publicista került a gimnáziumi választmány élére: Somssich Pál somogyi földbirtokos. 1856. július 29-én már az ő elnökletével alakult újjá a testület.
Az 1860-as években aztán nemcsak a jogállam kiépülése előtt nyílt meg a lehetőség, hanem Kaposvár immáron több mint hat évtizede fennálló középiskolája is új utakra léphetett. Nagyobb épületet kapott, később pedig ismét hatosztályossá bővítették az iskolát. A korszerű pedagógiai követelményeknek megfelelő változtatások – így a két új osztály felállítása mellett az addig hiányzó rajzterem és tornacsarnok berendezése – viszont olyan terheket jelentettek, amelyeket már csak állami segítséggel láttak elviselhetőnek a kaposvári tanügybarátok. Megint Somssich Pál volt az, aki ebben a helyzetben a legjobb megoldást választva kieszközölte az államosítást.
Így történt, hogy az 1869/70-es tanévvel a korábban vármegyei fenntartású és római katolikus jellegű kaposvári gimnázium az állami intézetek sorába lépett. Ekkoriban már olyan tanárai voltak az iskolának, mint a mamutkiásó Máday János, a Jedlik-tanítvány Antolik Károly vagy a híres festő édesapja, Vaszary Mihály… Csak egyetlen igazán nagy lépés volt hátra: a főgimnáziumi rang megszerzése.