Blaha Lujza, akit elsősorban a népdalok rá jellemző kedves, egyszerű előadásmódja miatt neveztek el „a nemzet csalogányának”, 1904 tavaszán másodszor is meglátogatta Kaposvárt. Vendégszereplését hasonló ünneplés kísérte, mint huszonhat évvel azelőtti első kaposvári felléptét.

A színésznő pünkösdhétfőn, május 23-án este, a 7 órai vonattal érkezett meg a somogyi székvárosba. A helyi színházlátogatókból alakult rendezőség egy része Dombóvárig ment a „nagyasszony” elé, akit az új kaposvári vasútállomáson persze nagy ovációval fogadott a nép. A sorrendben harmadik férje, báró Splényi Ödön társaságában érkezett „csalogányt” Kovács Soma helyettes polgármester (Németh István éppen nem volt a városban) szép beszéddel üdvözölte. „A művésznő valósággal meg volt hatva az impozáns és lelkes fogadástól, és az ő aranyos édes modorában köszönte meg a város üdvözlését.” (Kaposvár, 1904. május 26.) A rendezők nem kis vesződség árán tudtak csak utat nyitni neki a nagy tolongásban, hogy aztán egy díszes négyes fogaton, hosszú kocsisor kíséretében – és a polgárok szakadatlan éljenzése közepette – vonuljon az Erzsébet Szállóig.

Blaha Lujza szobra Budapesten, a Hotel Nemzetiben

Blaha Lujza egy héten át több darabban is fellépett a sétatéri színkörben, más néven az „arénában”. „S a közönség: úgy tódult a színházba, mint nagy ünnepen a hívők ezrei a templomba. A színház ezúttal csakugyan temploma volt Tháliának. Volt ott hódolat, imádás, volt ott virágáldozat és égre törő lelkesedés.” (Kaposvár, 1904. május 29.) Az ünneplés csütörtök este érte el a csúcspontját, amikor az első felvonás után a színpadon nyújtották át Blaha Lujzának a közönség ezüstkoszorúját. Az előadás végeztével vacsorát adtak tiszteletére a kaszinóban (a kaszinó székhelye akkortájt a főtéri Korona Szállóban volt), ahol Pete Lajos nótázása emelte tovább a hangulatot. Pénteken az újonnan megalakult Berzsenyi Társaság küldöttsége tette tiszteletét a nagyasszony előtt az elnök, az öreg Roboz István lapszerkesztő vezetésével, szombaton pedig egy kétméteres babérkoszorúval lepték meg a színpadra lépő művésznőt… Blaha Lujza május 30-án, hétfőn reggel, a 9 órai vonattal utazott vissza Budapestre.

Roboz elégedett volt a helyi közönség teljesítményével, mert „színházpártolásra nézve nálánál jobb nincs. Blaháné itt léte alatt mindig zsúfolt ház; még rá a rendes helyeken kívül székekkel megtömve, hogy mozdulni is alig lehetett. Páholyok, ülő- és állóhelyek, karzat tömve, még az ajtóban is álltak; koszorúk halmaza; a színpad elárasztva folytonosan virággal, ékes ezüstkoszorú; fel-felzúgó éljenzés és tapsok, az a tengernyi mosolygó, lelkesedő arc […]. Kalapomat földig emelem hazafiságod, lelkesedésed előtt, Kaposvár közönsége!” (Somogy, 1904. június 5.)