A 19. század elejéig-közepéig a magas kultúrát – elsősorban az irodalmat és a színházat – jobbára még „kívülről hozták” Kaposvárra, legjelesebb képviselői csak átmenetileg leltek otthonra a városkában. Kaposvár egyik nem elhanyagolható erénye azonban már ekkor megmutatkozott: a befogadás képessége. A helyi polgárságnak ez volt az a tulajdonsága, amelyre alapozva a 19. század második felétől immáron a városhoz kötődő kulturális élet fejlődhetett ki, magas színvonalon.

A kaposvári színházi élet első nyomai a 19. század elejéről származnak. Sárközy István (1759–1845) főszolgabíró 1811. május 11-én arról tudósította Kazinczy Ferencet, hogy önkéntes színjátszó csoport alakult a mezővárosban. Helybeli ifjak ugyanis, „magok mellé vevén némely városi fehérszemélyeket”, az uradalom tiszttartói lakában (a későbbi Csokonai fogadóban) „egynéhány szép darabokat, naponként szembetűnő előmenetellel, csupán az érdemes publikum mulattatására, produkáltak”. (Tanulmányok Kaposvárról. Szerk. Laczkó András. Kaposvár, Városi Tanács, 1988. 72. o.) 1815-ben már az országos sajtó figyelmét is felkeltette, hogy a vármegye „urai és úrasszonyai” a megyei közgyűlések alkalmával színielőadásokat rendeztek Kaposváron, s a jövedelmet a pesti magyar színház építésére ajánlották fel.

Sárközy István

A műkedvelők még sokáig töltöttek be fontos szerepet a város színháztörténetében, a reformkorban azonban a hivatásos társulatok is megkezdték vendégszerepléseiket. Valószínűleg 1827. július 2-án tartották az első „profi” előadást Kaposváron, jelesül Balogh István színtársulata. Ugyancsak Baloghék voltak, akik 1828. január 16-i előadásuk jövedelmét „A haza kis polgárainak” címzett iskola építésére ajánlották fel, 1830. augusztus 2-án pedig – Kaposváron először – előadták a Hamletet, mégpedig a Korona fogadóban.

Színpártoló hírbe keveredett a város, ezért arra is akadt példa, hogy egyszerre két társaság érkezett Kaposvárra: 1845. július 23-án Chiabay Pál és Hetényi József színigazgató csapata egyaránt a megyeszékhelyen ütötte fel tanyáját. Mivel két vígjátékát itt adta elő egy vándorszínész-társaság, ugyanebben az évben még a Petőfi Sándort segédszerkesztőként alkalmazó Vahot Imre (1820–1879) író, újságíró is feltűnt Kaposváron…

A 19. század derekától aztán egyre több nagynevű színész kereste fel Kaposvárt, bár a megfelelő színjátszó hely kérdése még évtizedekig nem oldódott meg véglegesen.