Jézus keresztútjának emlékezetére a nagyböjt péntekjein a kálváriák tizennégy stációja előtt imádkoznak a katolikus hívők. A túlnyomórészt katolikusok lakta Kaposváron is emeltek kálváriát, de hogy pontosan mikor létesült az első, nem tudjuk. Hoss József egyháztörténész szerint a 18. század végén állíthatták, mindenesetre 1807-ben már írtak róla. Ez a kálvária a mai Zrínyi Miklós és Bartók Béla utca kereszteződése mögötti dombon volt, nem egészen ott, ahol a mostani. Kápolna még nem tartozott hozzá. 1814-ben Tulok Ferenc plébános a hívek adományaiból kijavíttatta, s hasonlóképpen cselekedett 1870-ben akkori utódja, Komesz György is, aki az egyes állomások vaslemezekre rótt képeit festette meg újra egy pécsi művésszel.

A donneri Kálvária

A domb azonban, amelyen a kálvária állt, áldozatul esett a városiasodásnak: 1872-ben egy részét elhordták a duna–drávai vasútvonal építése miatt, a kálvária így életveszélyessé vált, néhány év múlva meg is szüntették. Ujváry Ferenc plébános, aki már bokros érdemeket szerzett a nagytemplom építése körül, elhatározta, hogy új kálváriát létesít. Erre a célra a városi képviselő-testület oda is ajándékozta a mai Kálvária utca keleti részén fekvő donneri lövölde területét. (Ezzel a város a közlekedési okokból 1876-ban lebontott Anna-kápolnáért is kárpótolni akarta a plébániát.) Telek tehát már volt, ráadásul Ujváry plébános addigra nagy gyakorlatot szerzett az építkezésekhez szükséges anyagi alapok előteremtésében. Nemcsak a lövölde felesleges részét és a régi kálvária területét adta el, hanem a Szent Anna-kápolna harangját is, és felhasználta a kápolna bontásából megmaradt téglákat. Így meg tudta építtetni az új kálváriát, amelynek dombján feltámadási kápolnát is emeltek, a keresztút állomásainak költségét pedig a hívek adták össze.

A kőfallal bekerített kálváriát és a kápolnát Gáspár Gyula kaposvári építőmester építette 1892–93-ban, Bereczk Sándor mérnök tervei alapján. A kálváriát 1893 nyarán, Péter–Pál ünnepén szentelte fel Auerbach Pál segesdi ferences házfőnök. A felszentelés ünnepére a nagytemplomból Ujváry apát vezetése alatt vonult ki a nép a kálváriára, ahol misét mondtak.

A Megváltó szenvedésének tiszafából faragott jeleneteit téglaoszlopok mélyedéseiben helyezték el a kerítés mentén és a templom előtt, a féldomborműveket egy tiroli szobrász formázta meg. Az egytornyos kápolna eklektikus stílusú, klasszicizáló homlokzattal. A kápolnában az oltárképet pótló festett, színes üvegablak a feltámadt Krisztust ábrázolja. Az oltárszekrény és a szószék vörös márványból, Szűz Mária szobra (Bory Jenő alkotása) gipszből készült. „Bizonyára egyik legszebb az országban” – írta az új kálváriáról a Kaposvár című helyi lap (1893. június 29.).