A nagykanizsai születésű Komesz György (1809–1886) kaposvári plébánosról azt írta egy névtelenségét megtartó kortársa, hogy „érdekes alak volt”, „ritkán mozdult ki a házából”, „soha társaságba nem járt”, és „valami rejtély tartotta vissza a közéleti szerepléstől”. (Somogyvármegye, 1911. április 30., 8. o.) Egyik utódja megerősíti ezt a jellemzést: „Komesz György mint ember hideg, zárkózott természetű volt. Emiatt többeket elidegenített magától. […] Földi reményeiben is csalódott. Ezekből a forrásokból származott a sok félreértés, ellentét, amely életét egészen elkeserítette. Önmagával meghasonlott, a világtól elzárkózott. Keserűséggel telt lelke nem kereste az érintkezést híveivel […]. Borongós, életunt hangulat ülte meg lelkét.” (Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 52. o.)

Komesz György

Mint látható, Komesz György nem volt igazán alkalmas rá, hogy az emberi lelkek pásztora legyen. Pedig ígéretesen indult a pályája: veszprémi szeminarista korában elöljárói „jóindulatú” növendéknek tartották, akiből jó pap lehet. 1835-ben szentelték fel, ezután nyolc évet Kaposváron káplánkodott, majd a Tapolcai járásba, Gyulakeszibe nevezték ki plébánosnak. A visszahúzódásnak még nemigen adta jelét ekkor, sőt, a saját eszközeivel buzgón részt vett az 1848–49-es forradalomban: mind járásában, mind szülővárosában tartott a nemzeti ügyet támogató propagandabeszédeket. Híveivel azonban már ekkor is gondjai akadtak, így nem csupán a szabadságharc veresége után elszenvedett zaklatásoknak volt szerepük abban, hogy 1851-től Alsópáhokon folytatta plébánosi működését. A hívekkel itt sem jött ki jól, ezért örömmel fogadta, hogy – 1860 márciusában – a kaposvári plébániára kell átmennie.

Eleinte úgy tűnt, Kaposváron rendben lesz minden; 1861-ben kerületi esperes, 1867-ben címzetes kanonok lett. Hamarosan azonban nemcsak a káplánjaival, hanem újra a hívekkel is ellentétbe került; utóbbiak 1872-ben feljelentették Ranolder János püspöknél. A következő évben a városi tanáccsal kapott hajba, 1875-ben az egyházközséggel, 1880-ban meg a városi hatóság jelentette fel Németh Ignác polgármester megsértése miatt. (Már-már úgy tűnt, hogy Galamb György plébános békésnek aligha nevezhető időszaka éled újra Kaposváron…) A városvezetővel támadt viszály okát nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a két ember jellemében nehéz egyező vonásokat felfedezni. Akármint is volt, az esperesplébános a következő nyáron lemondott kaposvári hivataláról. Komesz György Pécsre költözött, ahol szegényen hunyt el néhány év múlva.

Egy egészen más habitusú pap vette át tőle a kaposvári plébánia vezetését: Ujváry Ferenc.