A műszaki nehézségek alaposan megdrágították és elnyújtották a vasúti felüljáró építését. 1898 júliusában az egyik hídoszlop is megrepedt; az, amelynek alapjánál tavasszal az időközben eltömött forrás felfakadt. S mikor a baj okát keresték, és leástak, a forrás ismét feltört…

A mérnökök azonban legyőztek minden akadályt, s 1898 szeptemberében nagyjából befejeződött az építkezés. A három feljárót és magát a hidat is megszórták kaviccsal, a töltés felületét gőzhengerrel egyengették el. „A sok rémítgetés, a sok jajveszéklésnek tehát vége van – írta a Somogy című hetilap1898. október 2-án –; hogy a nagy és bő forrást nem tudják elnyomni. Hogy az ingó, vizes talaj nem engedi meg az építést, s a vashídszerkezetet nem bírja meg a megrepedt oszlop.”

A duna–drávai vasútvonal felett átívelő, az osztrák–magyar vasutak szabványtervei szerint épült négynyílású vashidat, melynek közbenső támaszát háromszor tíz rácsos acéloszlop alkotta, 1898. november 5-én, szombaton délután nyitották meg mintegy ezerfőnyi közönség jelenlétében. Egyúttal lezárták a Deák térről (a későbbi Petőfi térről) dél felé vezető „szintbeni” átjárót – utoljára a város elöljárósága hajtatott át rajta tizenkét kocsival, élén Németh István polgármesterrel. Az elöljárókat később Helischauer József, a MÁV kaposvári osztálymérnökségének vezető főmérnöke fogadta az új hídnál, s ő is adta át a műtárgyat a polgármesternek. Az elöljáróság ezután a zászlókkal feldíszített hídon is átkocsizott, majd a városházához vonult, hogy ünnepélyesen aláírja a jegyzőkönyvet. A ceremónia során ősi szokás szerint végig szóltak a mozsarak.

Mégsem volt mindenki elégedett, hiszen a vasútállomástól nyugatra épült felüljárón a város keleti részéből most már csak nagy kerülővel lehetett elérni a Donnert. Ez pedig további ösztönzést adott az éledezőben levő donneri szeparatizmusnak…

A polgárok mindenesetre használni kezdték a létesítményt: „A kaposvári újonnan megnyitott vasúti körtöltésen akkora a kocsi- és személyforgalom, hogy elég volna egy nagyobb város bármelyik pontjára. A teherszállítás is egymást éri; a Zselicségből is most szállítják – jó út levén – az ölfát; kocsi kocsit ér. A körtöltés útja szilárd és kitűnően van gondozva.” (Somogy, 1898. november 20.)

A hidat 1899 decemberében az előző évben meggyilkolt Erzsébet királynéról nevezték el, de a név nem ment át a köztudatba. A felüljárót, amelyet a vasút fejlődése hívott életre, egyébként éppen a vasút korszerűsítése (a villamos vontatás bevezetése) miatt kellett elbontani az 1980-as évek végén…