Azt mondják, a magyarok a politikában is szívesebben hallgatnak a szívükre, mint az eszükre. A Monarchia Magyarországán volt azért némi esélyünk arra, hogy összeegyeztessük a rajongást a politikai megfontolással. Erzsébet királynét (1837–1898) ugyanis szívvel és ésszel egyaránt lehetett ünnepelni.

Erzsébet alakjába, aki az udvarban közismerten „makrancos hölgy” volt, egy kicsit a magyar függetlenséget is bele lehetett képzelni, miközben a kötelező alattvalói hűség sem szenvedett csorbát. Lehetséges azonban, hogy eleinket túl messzire ragadta az Erzsébet iránt érzett vonzalom, amikor a magyarokat valóban kedvelő királynétól hasonló hőfokú lelkesedést vártak el. Mintha ebben a vonzalomban a „szeretnénk, ha szeretnének” gondolata öltött volna testet. Mert hát nagyon elhagyatott és nagyon kiszolgáltatott volt ez az ország akkor, az 1850-es években, amikor az Erzsébet-kultusz megszületett. Ez a kultusz feltehetően többet árul el rólunk, mint a szépséges hölgyről, aki bajor hercegnő és osztrák császárné létére a magyar nemzet legkedveltebb királynéjává válhatott.

Erzsébet a koronázáskor

1867 júniusában, Ferenc József és Erzsébet koronázásának napján Somogy vármegye bandériuma is felvonult a fővárosban, s a koronázási ajándékot átnyújtó országos küldöttséget az országbíró mellett Somssich Pál, a kaposvári gimnázium jeles pártfogója és későbbi névadója vezette. A királyné és a somogyiak kapcsolata azonban már korábban elkezdődött. Erzsébet magyar felolvasónőjét, Ferenczy Idát 1866. február 10-én egy somogyi hölgy, Tallián Róza, Jankovich László főispán felesége mutatta be az egyik fővárosi bál közönségének. Amikor pedig a főispánt – még szintén a kiegyezés előtt – fogadták a „legmagasabb helyen”, ő szerét ejtette, hogy elbeszélgessen Ferenc József ifjú feleségével. Mégpedig magyarul! („E legkegyelmesebb társalgás biztos zálogát nyújtja annak, hogy Felséges Királynénk éppoly tisztán, folyékonyan, mint zengzetesen beszéli édes magyar nyelvünket, mely hír hallására méltán feldobog minden honfiszív” – írta a Somogy című hetilap 1866. február 1-jén megjelent mutatványszámában.) Az akkor huszonnyolc éves Erzsébet szépsége és kiváló nyelvtudása annyira elbűvölte vármegyénk főispánját, hogy a leendő királynét nyomban meghívta a Balaton partjára. Sissi igent mondott, de a látogatás a porosz–osztrák háború miatt elmaradt.

A kiegyezés után persze mind Erzsébet, mind a somogyiak számos lehetőséget kaptak még a kapcsolatépítésre…