A reformkorban épült kaposi megyeháza gyakorta megérezte a történelem klímaváltozását és a politika hullámverését. 1845 nyarán például a védegyleti mozgalomról hangzott el itt előadás, 1848 májusában a ház előtt tartott ünnepi közgyűlésen hirdették ki a somogyiaknak az áprilisi törvényeket, s egy év múlva a megyebizottmányi gyűlésen ismertették a Függetlenségi nyilatkozatot. 1848 szeptemberében Jellasics seregének egyik alakulata a megyeházát is feldúlta, és 1849 elejétől itt tanyázott Czindery László császári biztos, de katonák szállták meg az épületet 1919. március 22-én is (lezárva az összes kijáratot), ezúttal a Kaposvári Munkástanács utasítására, a Tanácsköztársaság kikiáltásának folyományaként. (Augusztus 3-án aztán ugyanitt jelentették be a kommunista vezetők lemondását.) Abban sincs semmi meglepő, hogy a kommün bukása után, 1919 őszén szintén a vármegyeháza nagytermében bontott zászlót a MOVE, a Somogy Vármegyei Keresztény Polgári Szövetség, a keresztény magyar tisztviselők és altisztek kamarája, valamint a Keresztény Nemzeti Párt helyi szervezete.

1945 legelején a megyeházán alakult meg Somogy vármegye és Kaposvár város Nemzeti Bizottsága, és 1956. október 30-án este a megyei tanács épületénél tartott gyűlés során távolították el a bukott kommunista rendszer képviselőit a megyei forradalmi tanácsból.

A rendszerváltozásnak nevezett átalakulás során is szerepet vállalt a patinás épület, amely akkor már a megyei múzeum otthona volt. 1989 februárjában itt alakult meg az MSZMP-tagok Somogy Megyei Reformköre, 1990 januárjában a Szent Korona Társaság kaposvári tagozata, áprilisban pedig a Kereszténydemokrata Néppárt kaposvári, majd megyei szervezete. Kaposvár és az észak-olaszországi Schio testvérvárosi szerződését 1990 májusában a nagyteremben írta alá a két városvezető, mint ahogy a megyei és a városi közgyűlés együttműködéséről szóló megállapodás is ugyanebben a helyiségben köttetett meg 1992. december 7-én.

Még az épületet díszítő műalkotások is a mindenkori korszellemet tükrözték: Somssich Pál arcképe a gyűlésteremben (1884), Zala György szobrászművész Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ábrázoló márvány mellszobrai a földszinten (1903) vagy gróf Széchényi Ferenc főispán domborműve az épület külső falán (2010).