Ez a szűk fél évszázad már egyértelműen az emelkedés korszaka, fejlődő közintézményekkel, új középületekkel, kibontakozó kulturális élettel. Már az 1800-as évek elején megnyílt a gimnázium és az aggápolda, megalakult az első színjátszó csoport, és Berzsenyi Dániel is többször vendégeskedett a mezővárosban. Később a reformkor sodrását is megérezték a Kapos partján – a jelképesnél jóval nagyobb a jelentősége annak, hogy a névadó folyó szabályozásához is ekkor fogtak hozzá igazán. Az impozáns vármegyeháza és a kórház csakúgy reformkori vívmány, mint „a haza kis polgárainak” iskolája és az első nyomda; a polgárosodást mutatja a Sétatér kialakítása, a színházi kultúra meggyökeresedése, s ugyanezt szimbolizálja gróf Széchenyi István díszpolgárrá választása is. Nem véletlen, hogy a forradalom kirobbanása után néhány hónappal már valóban városi rangot kapott Kaposvár – noha ekkor még nem élhetett vele sokáig…