A reformkori Kaposvár egyik legnagyobb „beruházása” a megyei kórház megépítése volt. A 18. század elejétől már működött a mezővárosban gyógyszertár, a 19. század elejétől aggápolda is, később rabkórház létesült, ám ez nyilvánvalóan nem elégítette ki a polgárosodó település és a megye egyre növekvő igényeit.

Az ügynek olyan támogatói akadtak, mint dr. Csorba József megyei főorvos és Czindery László al-, majd főispán, de a megyegyűlés így is csak 1836-ban, a legújabb, sok áldozatot követelő kolerajárvány után mondta ki, hogy közadakozásból kórházat kell építeni Kaposváron. A gyűjtés nyomban megkezdődött – a lakócsai tiszttartó adományával –, a befolyt összeget jótékony célú táncvigalmak révén igyekeztek növelni, különféle megtakarításokat használtak fel, még az ebadóból is szereztek pénzt, az anyagi gondok miatt mégis elhúzódott a megvalósítás. Pedig a megyegyűlés – Czindery vezetésével – bizottságot küldött ki, Csorba megvásárolta a szükséges területet a Fő utca és az északra fekvő Meggyes-telek között, a rabokkal téglát készíttettek, Czindery megvette az épületfát, és Windisch Lajos pécsi építőmester tervei szerint 1840-ben meg is indult az építkezés az akkori város legmagasabb részén. Már 1841 őszén tető alá került az épület, de a berendezésre megint nem volt fedezet. A helyzetet újra Czindery és Csorba mentette meg, részben saját zsebből szedve össze a hiányzó pénzt…

A megyei kórház legrégibb épületei

Végül csak 1846. november 2-án nyílt meg hivatalosan – egyelőre tizenhat ággyal – Somogy vármegye kórháza. Az első „bujasenyves” (szifiliszes) beteget egyébként már október 17-én felvették. Mivel az avatás előtti napig csak négyen vették igénybe a kórházi ápolást, a megyei főorvos a börtönkórházban kezelt tizenegy beteget is átszállíttatta, így a meghívott támogatók láthatták, hogy sok a beteg, tehát érdemes volt adakozniuk… Az ágyak azonban nemsokára „maguktól” is megteltek: a következő évben már negyvenkét új beteget ápoltak.

A szabadságharc vereségével a kaposvári kórház is nehéz időszak elé nézett, hiszen 1849. augusztus 3-ától több mint egy évig katonai igazgatás alatt állt; a császári hadak csak 1850. december 2-án adták azt vissza a polgári közigazgatásnak – „természetesen” kiürítve és kifosztva… Csak 1851. április 1-jén nyílt meg újra, az évtized végén azonban már állami (közkórházi) jelleggel is felruházták. A század utolsó harmadában, dr. Szigeti-Gyula János igazgatása alatt pedig nagy kórházzá fejlődött.

A klasszicista stílusú „anyaépület,” „öregépület” vagy más néven „törzsépület” bejárati kapuja felett az 1840-es évek óta felirat hirdeti az intézmény rendeltetését: „A szenvedő emberiségnek”…