Már több mint két évtizede volt gyógyszertára Kaposvárnak, amikor felépült az első olyan intézmény, amely kórházi feladatokat is ellátott: az úgynevezett aggápolda. A tizenkét ágyas ispotályt („városi kórháznak” is nevezték) 1797-ben alapította a jótékonyságáról ismert Winkler Mihály gödrei plébános, de csak tíz esztendő múlva készült el. Az 1807. november 19-én megnyílt aggápolda alapítólevelében a plébános elárulta, hogy mélyen megindította a kaposvári nép jámborsága, Isten- és emberszeretete. (A várostörténeti források egyébként egymásnak ellentmondó dátumokat közölnek mind az alapításról, mind az építésről: 1800 és 1802 is előfordul.)

Az aggápolda

Winkler Mihály mindenesetre úgy látta, hiányzik a mezővárosban egy olyan intézmény, ahol a szegény öregek meghúzhatják magukat. (Emlékiratában hozzáteszi, hogy barátja, Szentbalázs plébánosa is azt ajánlotta neki: Kaposváron folytassa a jótékonykodást.) Nagyjából ott kapott helyet az aggápolda, ahol ma az Anna utca a Fő utcába torkollik. Egy régi kápolna mellé épült, amely a 19. század közepén (amíg le nem bontották) a Szent Anna titulust viselte.

A kaposvári szegények és az itt megbetegedett idegenek számára – valláskülönbség nélkül! – szolgáló intézmény megalapítója a pécsi egyházmegye legkiválóbb papjai közé tartozott. A kőszegi születésű Winkler Mihályt (1729–1810) 1754-ben szentelték pappá, s három év múlva kezdte meg gödrei szolgálatát. Később Szakadáton, Bonyhádon, végül ismét Gödrén működött. Minden állomáshelyén – sőt még Bikalon is – épített templomot, Kaposváron a gimnáziumot is támogatta. Mivel saját maga szerényen élt, sokan találgatták, honnan van pénze a jótékonykodásra. (Néhány változat: egy haldokló tiszttől kapta, a kormány adta neki, kincset talált, az ördöggel cimborál.) A plébános azonban úgy nyilatkozott a püspök színe előtt, hogy kizárólag azért tud adni, mert takarékoskodik.

Ezenkívül a tudományt is kedvelte és művelte Winkler Mihály, történelemmel és nyelvészettel foglalkozott, éremgyűjteményt állított össze. Utolsó kívánsága az volt, hogy szíve a kaposvári aggápolda falába kerüljön, a következő szöveggel: „Krisztus mondá: ott lészen a szíved, ahol vagyon kincsed. Ti kaposváriak, Isten után minden örömem, nyugodjon tehát köztetek szívem.” (Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 278. o.)

Az aggápoldát, ahol 1809-ben a napóleoni háborúk sebesültjeit is ápolták, a 19. század végén lebontották. Helyén épült fel az Anna-iskola.