A bécsi és a pesti forradalom híre hamar megérkezett Kaposvárra, s nemsokára az országgyűlés somogyi követei is tájékoztatták a vármegyét.

1848. március 16-án Kacskovics Ágoston, a kaposvári Esterházy-uradalom jogtanácsosa levélben számolt be az uradalom főtisztnökének a politikai változásokról, amelyekért ő maga egyébként nem lelkesedett túlságosan: „Éppen a’ midőn ezen Levelemet küldeni akarom, azon szomorú hír futtya el Kaposi vidéket, hogy folyó hó 13-án Bécsben ütött volna ki a Revolutio, és nem kis vérengzés után az ausztriai Kormány Constitutiót adott az Osztrák nemzetnek; melly hír 14-én estve Pestre is megérkezvén, 15-én délután ott is zavar történt – de minden vérontás nélkül […].” (Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, S. M. Tanács V. B., 1989. 265. o.)

Xántus János

Március 22-én este a kaposváriak díszkivilágítással és rokonszenvtüntetéssel nyilvánítottak véleményt, azaz tették le a garast a pesti forradalom mellett, s a másnapra összehívott rendkívüli megyei közgyűlés is örömmel fogadta az elért vívmányokat. A megyegyűlés elrendelte, hogy a járási tisztviselők a községekben is ismertessék, eddig milyen változásokat hozott az országban ez a tavasz. A kaposváriak március 22-i megmozdulásáról Xántus János ügyvéd, a későbbi világutazó tudósított a Pesti Hírlapban: „Nagy néptömeg hullámzott a város utcáin, minden középületen nemzeti zászlók lobogtak; a posta és a sorsjáték hivatala is a fekete sasát nemzeti lobogóval váltá fel. Este a város fényesen ki volt világítva, a polgárőrség zene mellett járt fel s alá a város utcáin, nagy csoport vidám tömegtől kísértetve, minden arcon öröm és megelégedés volt olvasható!” (Borus József – Andrássy Antal: Örökség. Kaposvár, KISZ S. M. Biz., 1974. 94. o.)

A fordulat történelmi jelentőségével tisztában levő kortársak aligha gondolhatták akkor, hogy nemsokára Jellasics hadai is „megtekintik” a várost, ahol a polgároknak majdnem három évtizedet kell várniuk, amíg nyilvános március 15-i ünnepséget rendezhetnek…