1881 februárjában Körmendy Sándor esperes elnökletével a városházán tartották meg azt az ülést, amelyen kimondták a kaposvári református gyülekezet megalakulását. A presbitériumot március 6-án választották meg. Olyan jeles kaposváriak bábáskodtak a kicsiny gyülekezet bölcsőjénél, mint Roboz István, az első somogyi hetilap főszerkesztője, Tar Csatár, az első kaposvári óvoda vezetője, Szabó Kálmán ügyvéd (akit néhány hónap múlva városvezetővé tett a közakarat) és Madarász Andor vármegyei tisztviselő. Az alakulás folyamatát levezénylő Körmendy Sándor (1829–1903) sem volt akárki: az elkötelezett 48-as politikust 1869 nyarán Kossuth Lajos helyébe választották meg a kaposvári kerület országgyűlési képviselőjévé.

Madarász Andor

Egy kortárs „kuruc lelkű, mély magyar hitű, rokon- és barátszerető, szép magyar férfiúnak” jellemezte Madarász Andort (1845–1920), a református gyülekezet első gondnokát, aki „meghatóan tiszteletreméltó alakja volt a kaposvári függetlenségi mozgalomnak […]. Nyulánk, előkelő, karcsú, zsinóros-magyar ruhás nemes férfialakja úgy koppant végig fényes csizmáiban a kaposvári járdákon, mintha maga Kossuth apánk járna itt közöttünk.” (Noszlopy Aba Tihamér: Régi Somogy – régi Kaposvár. Kaposvár, Somogym. ny., 1943. 175., 192. o.)

Az új gyülekezet még nem kaphatott rendes lelkészt, ezért eleinte úgynevezett adminisztratúraként működött. Élén a helyettes lelkész állt. Eleinte a Fő utcában volt a lelkészi hivatal, az istentiszteleteket pedig másfél évig „A haza kis polgárainak” emelt iskola nagytermében tartották. 1883-ban a Deák téren (a mai Petőfi téren) béreltek épületet a szertartások számára, de a gyülekezet nagyarányú növekedése miatt hamarosan ezt is szűknek találták.

A templomépítésre közben állandóan folyt a gyűjtés, amelybe más vallásúak is besegítettek, igen szép összegekkel. A közhangulatra jellemző a következő eset. 1888-ban egy fővárosi vendég borozgatott az egyik kaposvári fogadóban, s úgy megtetszett neki a szép felszolgálólány, hogy az ital mellé egy csókot is kért ráadásul. Az erényes honleány nem kérette magát sokáig, de csak azzal a feltétellel állt kötélnek, ha az ismeretlen azonnal letesz az asztalra öt forintot az épülő református templom javára. Mindketten megkapták, amire vágyakoztak, s Madarász Andor gondnok is hozzájutott az öt forintjához. „Bárcsak fel lehetne építeni az egész templomot csókból!” – kommentálta az esetet 1888. június 19-i számában a Somogy.