1886. szeptember 8-án a török hódoltság megszűntének kétszázadik évfordulóját egyebek közt az újonnan épült katolikus templom felszentelésével ünnepelték meg Kaposvár polgárai. A Nagyboldogasszony-templomot Kovács Zsigmond (1820–1887) veszprémi püspök áldotta meg. A főtéren hét-nyolcezren, magában a templomban közel háromezren ünnepeltek; a szentmisén Kemenes Ferenc kanonok tartott hatásos beszédet. Bő egy hónapra rá az építkezés körül nagy érdemeket szerzett Ujváry Ferenc kaposvári esperesplébános átvehette a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. De a hálás kaposvári hölgyek már nyomban a templomszentelés után elismerték az eredményeit: a plébánialakban átnyújtották neki azt az ezüst babérkoszorút, amelynek költségét ugyanúgy gyűjtés útján teremtették elő, ahogyan a plébános az egész templomét „összeperselyezte”. Németh Ignác polgármester lánya, a kis Ella egy alkalmi költeménnyel is meglepte a tisztelendő urat. A versike így kezdődött: „Nemrég jöttél hozzánk, és már van templomunk, Isten hozott Kaposvárra, derék papunk!”

Kovács Zsigmond püspök

A templomszentelést egész programsorozat tette még emlékezetesebbé – nagyrészt a polgármester ügyes rendezésében. A Somogy Vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat díszülést tartott a megyeházán, Somogyi Károly színigazgató előadást az „arénában”; estefelé népünnepet rendeztek a Sétatéren, Farkas Károly mészárosmester pedig ökörsütésre várta a népet. „Már délutáni órákban kivezették egész parádéval a felcifrázott ajándék ökröt, mely sohasem hitte, hogy ilyen ünnepélyességgel megy a – másvilágra.” Az ökörsütés mindenekelőtt ingyenételt és -italt jelentett, ezért nem kis népszerűségnek örvendett. Este 8 óra után aztán kivilágították a belváros utcáit; a főtéren – a polgármester utasításait követve – egyenesen villanyvilágítást rendezett Papp Mihály lakatosmester. „Ki csak mozogni bírt, az utcán járt-kelt, hol valóban elég szórakozást talált.” (Somogy, 1886. szeptember 14.)

A nap fénypontja – szó szerint – mégis a Sétatérhez közeli Császár-réten este 9 óra körül kezdődő és „Kaposvár bevételét” megjelenítő tűzijáték volt, amely „az ostromot, a repülő tűzgolyókat, ágyúzást, puskaropogást híven tüntette fel. A rakéták keresztezték egymást, az ostromlók lövegei sűrűn hullottak a várba, a várbeli ágyúk pedig viszonozták a tüzet az ostromlókra. Végre felrobbant a várbeli puskaporos torony, mely impozáns látványt nyújtott, s a közönség élénk éljenzésbe tört ki.” (Kaposvár, 1886. szeptember 11.) A hatást nyilván fokozta, hogy egy önfeledten ugrándozó gyereknek az egyik pirotechnikai eszköz beleakadt a ruhájába, „s mint egy élő fáklya szaladt oltalomért, míg a többi gyerekek eltiporták hátán a színes lángot”, a rendezésben közreműködő Gruber Imre jegyzőnek pedig leégett a felsőkabátja…