A színházbarát környezet és a kellemes fogadtatás – még a kőszínház megnyitását megelőző évszázadban is – ismételten Kaposvárra csábította mind a vándorló színtársulatokat, mind a legendás színészegyéniségeket. A Nemzeti Színház első nemzedékének kiemelkedő képviselője, Lendvay Márton (1807–1858) 1840. február 4-én, Egressy Gábor (1808–1866) 1863-ban vendégszerepelt Kaposváron, 1866 nyarán Szigligeti Edéék jöttek el Prielle Kornéliával együtt, s az 1875 őszén megalakult Kaposvári Állandó Műkedvelő Társaság meghívására 1878-ban Blaha Lujza is fellépett a somogyi székvárosban. Lujza 1904-ben aztán eljött másodszor is. (A helyi műkedvelők társaságát a művészethez, a tollforgatáshoz és a szervezéshez egyaránt értő vezérkar irányította: Roboz István lapszerkesztő és költő volt az elnök, Gruber János ügyvéd és világfi az alelnök, Tar Csatár színész és kisdedóvó az igazgató.)

Egressy Gábor

De járt itt Pálmay Ilka, a budapesti Népszínház primadonnája (1885, 1902), Márkus Emília a Nemzeti Színházból (1904), 1897-ben, 1905-ben és 1909-ben Újházi Ede (aki emlékezetes alakításai mellett a róla elnevezett tyúkhúslevesről is híres), s szintén többször játszott Kaposváron Jászai Mari, ugyancsak a Nemzeti Színház művésze (1889, 1898, 1910). A századforduló után Fedák Sári is megérkezett; az őt ünneplő fiatalok állítólag kézzel húzták a kocsiját a szállodáig.

E korszakból három olyan színigazgatóról tudunk, aki Kaposváron született: Abday Sándor (1800–1882) az egyik, Miklósy Gyula (1839–1891) a másik és Rippl-Rónai József festőművész Róma villájának egykori tulajdonosa (valamint névadója), Gundy György a harmadik – ő 1880-ban hunyt el Budapesten, hatvanéves korában. A vándorszínészettel felhagyó Tar Csatár pedig Kaposváron telepedett le, s itt töltötte – egyebek mellett a műkedvelő színészet, valamint a legkisebb kaposváriak szolgálatában – élete utolsó időszakát.

A színházi kultúra átfogó voltát bizonyítja, hogy még Ady Endre első kaposvári látogatása is a város színházi hagyományainak elválaszthatatlan része. Nagy költőnk ugyanis – mint a Nagyváradi Napló újságírója – hivatalosan Somogyi Károly színtársulatának vendégszerepléséről jött tudósítani, nem hivatalosan pedig egy elbűvölő primadonna kedvéért utazott Somogy vármegye székvárosába 1902 nyarán…