A Bereczk család is azok közül a famíliák közül való, amelyek beleírták magukat a város és a vármegye történetébe. Az idősebb Bereczk Antalt az 1820-as években vármegyei esküdtként, majd táblabíróként és kereskedőként ismerték, az ifjabbik Antal (1818–1872) pedig már fiatalon Somssich Miklós (Somssich Pál apja) mellett írnokoskodott a pozsonyi országgyűlésen, 1841-től 1847-ig Somogy vármegye alügyésze volt, később ügyvéd is, s a császári hatóságok 1857 tavaszán őt nevezték ki Kaposvár polgármesterévé. (Nem választással jutott e megtisztelő tisztséghez, hiszen a szabadságharc leverése után kinevezett hivatalnokok vették át a város vezetését.) Az 1850-es évek vége felé egyébként alig 5400-an éltek a városban, s a házak száma 450 volt. Bereczk Antal földszintes, nádfedeles hajléka a Fő utcában állt; ugyanitt, az 5. szám alatt építette fel házát később fia, Bereczk Sándor mérnök is.

Bereczk Antal polgármester

Az új polgármesternek aligha lehettek anyagi gondjai. 800 forintos évi fizetést húzott (szép pénznek számított ez akkoriban), ügyvédi gyakorlatát is tovább folytatta, ráadásul 1856 februárjában apja neki adta bérbe kaposvári, nemesvidi és tapsonyi birtokait. Persze nem voltak ezek könnyű évek sem az ország, sem Kaposvár életében. Bereczk Antal megejtő őszinteséggel fogalmazott székfoglaló beszédében, mondván, hogy „ezen nehéz korszakban, midőn nagy a háztartás, sok a költség, a városnak a költségek fedezésére csekély ingatlan birtokán s nehány házon kívül egyetlen jövödelmi forrása: »a városi lakosok zsebei«”. (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 18. o.) A város – és a város képviselő-testülete – a szolgabírói hivatal gyámkodása alatt állt akkoriban, ám a polgármester számos területen viselte a személyes felelősséget. Egyebek közt a város jövedelmeinek kezelése is a feladatai közé tartozott, és időnként meg kellett vizsgálnia a városi pénztárt.

Éppen a kasszával történt aztán a baj, 1858. november 2-ára virradó éjjel ugyanis kirabolták a régi városháza emeletén elhelyezett pénztárt. A vizsgálat megállapította, hogy a tettesek a szomszédos helyiségből, a kályhafűtő szobájából hatoltak be oda, miután kiszélesítették a kályhacső bevezető nyílását. Több mint ezerhétszáz forintot vittek el; a pénz és a tettes soha nem került elő. (Összehasonlításképpen: az 1857/58-as költségvetési évben mintegy 13 700 forintra tervezték a város kiadásait.)

Bár az nem világos, hogy Bereczk Antal mennyiben volt felelős mindezért, tény, hogy a következő tavaszon le kellett mondania. A munkáját nagy reményekkel kezdő polgármester a felderítetlen bűneset után tizennégy évvel hunyt el. A Keleti temetőben nyugszik.