„Nem tudja eldönteni, hogy kisváros maradjon-e, vagy nagyváros legyen. […] Egyelőre egy jelzőre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol. Ha egy erősebb szél indul, éjszaka borul menten a városra. Akkor aztán hiába égnek a villamos lámpák, amelyek különben sem fenyegetnek vakító fénnyel.” (Andrássy Antal: Ady Kaposváron. = Somogy, 1977/3. szám, 89–90. o.) E sorokat Ady Endre vetette papírra 1902 nyarán, amikor először látogatott Kaposvárra, s azok – Thália pongyolában cím alatt – meg is jelentek lapjában, a Nagyváradi Naplóban. Az újságíró-költő 1902. június 29-én érkezett a somogyi székvárosba egy színtársulat, pontosabban egy színésznő – Bilkey Irén – nyomában, s július 3-áig maradt.

Ady Endre

Ady tehát már akkor is könnyed magabiztossággal bánt a jelzőkkel, azt viszont jól látta, hogy Kaposvár az átalakulás állapotában van, s mivel a tervszerű és nagyarányú utcakövezés is csak később indult, nyomban észrevette, hogy porban sem szenved hiányt a város. (Rippl-Rónai József két év múlva festette Kövezik a kaposi Fő utcát című képét.) Amúgy a színházi publikum sem nyerte el a tetszését Adynak: azt írta róla, hogy „hideg”, és „előkelőnek óhajt látszani”. Mindez azonban nem vette el a kedvét a Kapos-parti településtől, hiszen ő írta meg az előszavát egy verseket és novellákat tartalmazó kötetnek, amelyet 1906-ban adtak ki Kaposváron. A Hárman című antológiát szerzőként Göndör Ferenc, Haraszthy Lajos és Haraszthyné Szederkényi Anna jegyezte, borítóját pedig Rippl-Rónai rajzolta. Az újságíró Göndör maga is Nagyváradról került Kaposvárra, s három év múlva ő szervezte meg azt az irodalmi műsort, amelynek keretében Ady Endrét másodszor is vendégül látta Kaposvár, s a költő személyesen is megismerhette Rippl-Rónai Józsefet.

Göndör Ferenc (1885–1954), aki nemsokára már a Kaposi Bors című heti-, majd a Somogyi Napló című napilapot szerkesztette, szintén vibráló személyiség volt. Egyik kaposvári pályatársa, Szőllősy Ferenc szerint „mindent szatirikusan nézett, mindenben botrányt szimatolt, úgy forgatta gyilkos tollát, mint ellenségei ellen legfőbb fegyverét. Ellenségei pedig akadtak jócskán a világ minden részében.” Szőllősy azt is hozzátette, hogy „kéjjel gyűjtötte az ellenségeket”… (Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, S. M. Levéltár, 2010. 105. o.) Göndör később Budapestre költözött, ahol nagy hírnévre tett szert 1918-ban megindított hetilapjával, Az Emberrel. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki, és New Yorkban hunyt el.