Kaposvár jelentőségét mutatta (és persze erősítette is), hogy 1749-ben a Kapos menti mezőváros lett a vármegye székhelye. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a település központi fekvése, mégsem volt magától értetődő, hogy Kaposvár a megyeszékhely rangjára emelkedik. Igal és Szigetvár is szóba került lehetséges székvárosként, ráadásul Szigetvár még a 19. század első évtizedeiben is népesebb település volt Kaposvárnál.

Sőt, kezdetben még az sem volt egyértelmű, hogy lesz majd megye a székhelyhez, hiszen a török hódítás miatt alaposan át kellett szabni a Dél-Dunántúl közigazgatását. Az 1596. évi VII. dekrétum 41. törvénycikke egyesítette Zala és Somogy vármegyét, azaz Somogyot igazgatási és törvénykezési szempontból Zala vármegye egyik járásává tette. A két megyét csak az 1715. évi 86. törvénycikk választotta szét. Az ismét önállóvá vált Somogy vármegye első tisztújító megyei közgyűlését egyébként már Kaposváron tartották meg 1715. szeptember végén, s 1718-ban elhatározták, hogy a továbbiakban mindig a telepítési szerződéssel új életre keltett mezővárosban fog gyűlésezni a vármegye. (A gyűlésre érkezők elszállásolásánál a megye kész volt mérsékelni a lakókra rótt kötelezettségeket, de Kaposvárnak méltó módon kellett fogadnia és ellátnia a közgyűlés tagjait.) 1724-ben a vármegye intézményei mégis gróf Nádasdy Tamás főispán tapsonyi birtokára költöztek át, Kaposváron ugyanis még nem álltak rendelkezésre a szükséges hivatali épületek, nem volt megfelelő börtön és levéltár. 1735-ig Tapsonyból, majd 1748-ig Marcaliból igazgatták a megyét.

A barokk megyeháza tervei

Miután megyeszékhellyé lett, Kaposváron megkezdődött az első vármegyeháza építése, s 1752-re el is készült a barokk stílusú, földszintes, cseréppel fedett téglaépítmény. A sietve felhúzott épület sajnos nem sokáig tudta kielégíteni a növekvő igényeket. Az 1770-es években kibővítették és átalakították, alkalmatlan és szűk voltán azonban ez sem sokat segített.

Kaposvárnak mindazonáltal jót tett a székvárosi rang. A Helytartótanács 1773-ban mérnöki hivatalt állított fel a településen, több megyére kiterjedő hatáskörrel, ugyanebben az évben téglából csatornát építettek, amely a Kapos folyóba vezette a szennyvizet, bővült a céhes ipar, 1775 körül fákat ültettek a későbbi Irányi Dániel utcában, a nyolcvanas években megnyílt az Arany Oroszlán Gyógyszertár, s a század közepén Rósás Ferenc mérnök elkészítette a városka első ismert térképét. A mezővárossal együtt pedig mind nagyobbra nőtt a kaposiak addig sem éppen kis méretű öntudata…