Vály János, az Esterházy-uradalom jogtanácsosa, Somogy és más vármegyék táblabírája különösen szívén viselte a kaposvári gimnázium sorsát. A megyegyűlés 1805-ben őt bízta meg azzal, hogy kezelje a megnyitandó iskola javára begyűjtött pénzt, hogy szerezzen tanárokat, és fizesse őket.

Vály Jánost, az első gondnokot egyes források erélyes, sőt „erőszakos természetű” embernek nevezik, annyi azonban bizonyos, hogy a gimnáziumnak igen lelkes híve volt, aki „lankadást nem ismerő buzgalommal” szolgálta az iskolát, szilárdan kézbe véve és „hangyaszorgalommal” folytatva az anyagi alapokat megerősítő adománygyűjtést. Az a hír járta, hogy Vály a tanügyet és a tanárokat „egyforma becsülésben és szeretetben részesítette”. Somssich Pál később úgy nyilatkozott róla, hogy „neki, mint közbenjárónak, gymnasiumunk körül sok néma érdemei vannak, ingyen asztallal látta el az új tanárokat addiglan, míg ezek szerény háztartásaikat berendezhették”. (A kaposvári gymnasium felavatási ünnepélyén mondott beszédek. Szerk. Roboz István. Kaposvár, Hagelman ny., 1864. 9. o.) Az 1818-ban elhunyt Vály János húszezer forintot hagyott az iskolára. Egyúttal 284 kötetből álló könyvgyűjteményét is az intézetnek adta, ebből nőtt ki a gimnázium tanári könyvtára.

Winkler Mihály

Az aggápoldát is világra segítő Winkler Mihály gödrei plébánosnak szintén hálás lehet a megyeszékhely első középiskolája. 1805. március 15-én beadványt intézett a vármegyéhez, melyben négyezer forintot ajánlott fel a „deákiskola” tanítóinak fizetésére. Az áldozatkész pap szerint nem csupán a szegényebb kaposvári polgárok, hanem a szegényebb somogyi nemesek is nagy hasznát vennék az új gimnáziumnak. A vármegyei közgyűlés már három nap múlva megtárgyalta az ügyet, s köszönetet mondott Winkler Mihálynak. A plébános 1806. október 30-án kelt hagyományozó levelében adta át a mezővárosnak az alapítvány összegét, amelyet újabb kétszáz forinttal egészített ki 1808-ban.

Winklert egyébként az Esterházyak jószágigazgatója már eleve arra akarta rávenni, hogy az aggápolda megalapítása helyett inkább a gimnáziumot támogassa. A pap úgy oldotta fel a dilemmát, hogy mindkét intézményt bőkezűen segélyezte…