A kaposvári plébánia életében több mint két évszázadon át nem elhanyagolható szerepet játszott, hogy az Esterházy család szerezte meg felette a kegyúri jogot, azaz a herceg beleegyezése nélkül a püspök senkit sem nevezhetett ki kaposvári plébánossá. Az egyházi hatóság mindazonáltal maga is komoly tekintéllyel bírt, s ezzel Kaposvár mezőváros 18–19. századi vezetőinek éppúgy számolniuk kellett, mint a másik két hatalmi központtal: a vármegyével és az uradalommal.

A második templom rajza Galimberti Alajos festménye alapján

A város és a katolikus egyház kölcsönösen a jó viszony fenntartására törekedett, és nem csak hitéleti kérdésekben. Így például 1751-ben és 1822-ben is szerződést kötött a plébánia javadalmairól a veszprémi egyházmegye megbízottja és a városbíró. Néha azonban személyi eredetű nézeteltérések árnyékolták be a jó kapcsolatot. A Tulok Ferenc (1775–1824) kaposvári esperesplébános működéséről folyó vitáknak, a folyamatos torzsalkodásoknak még megegyezés vetett véget 1816-ban. Korábban a városi tanács és az Esterházy-uradalom jogtanácsosa (a gimnáziumot elkötelezetten támogató Vály János) többször bepanaszolta az egyébként buzgó hitoktatónak, jó szónoknak, a szegények segítőjének és művelt, nagy könyvtárt fenntartó, lelkiismeretes papnak jellemzett – de híveivel szemben túl merevnek, ugyanakkor heves vérmérsékletűnek tartott – plébánost, aki 1818-ig működött Kaposváron, amikor is murakeresztúri apáttá nevezték ki. Utódja, Galamb György (1786–1842) azonban nem sokáig maradhatott meg kaposvári tisztségében.

Bár Galamb (nomen non est omen!) plébános itt is született, kaposvári működése se hosszúnak, se szerencsésnek nem volt mondható. 1818 augusztusában nevezték ki a plébánia élére, és hívei már szeptemberben feljelentették az egyházhatóságnál… Ez még megesett vele néhányszor; egy alkalommal a szűcsök is gúnyt űztek belőle. Ugyanakkor ő sem volt kíméletes: 1819 júniusában a nyílt utcán, a gyerekek szeme láttára bocsátkozott kézitusába a kaposvári városbíróval (a források szerint megverte a városvezetőt, az meg visszaütötte), elüldözte állásából a kaposvári tanítót, ráadásul összekülönbözött saját káplánjával, a segítségére melléje rendelt ferences atyával és a kaposvári gimnázium igazgatójával is… Végül a felettes egyházi hatóság megelégelte a skandalumok sorozatát, és 1820-ban felfüggesztette, 1821-ben pedig megfosztotta állásától Galamb György kaposvári plébánost.