A kiegyezés körüli években mindenki tudta, hogy végre ki kellene törni abból a zsibbadtságból, ami valósággal megbénította Somogyot. A kaposváriak elsősorban a vasúttól remélték, hogy kimozdítja dermedtségéből a még mindig álmos és csendes városkát. Roboz István szerkesztő éppen a vasutak hasznáról szólva fejtette ki lapjában, hogy „az elszigeteltség a mai világban egy a butasággal, a hátramaradással és koldussággal”. (Somogy, 1868. szeptember 1.)
Mérey Károly főispán már 1861 végén tervbe vette, hogy a boglári vasútállomástól szárnyvonalat kellene építeni a megyeszékhelyig, 1869-ben pedig Jankovich László főispánt foglalkoztatta komolyan egy Kaposvár és Boglár között építendő lóvasút (!) ötlete. Kaposvárnak ebben az időben még nem volt vasútja, nem úgy Boglárnak, hiszen a megye első vonala, amelyet 1861-ben nyitott meg a jeles vasúttársaság, a Déli Vasút, a Balaton somogyi oldalán végighaladva kötötte össze Budát Nagykanizsával. A „magyar tenger” és a somogyi székváros között viszont még csak közúton lehetett közlekedni, ami esőzések után nem volt éppen leányálom… „Ha figyelembe vesszük – írta a „lóvonatú vaspálya” tervéről a korabeli sajtó –, hogy a székvárosnak egyik főbb közlekedési vonala a kaposvár–boglári, melyen a teherhordás szüntelenül foly a vasútállomáshoz, s éppen ezen útvonal a legelhagyatottabb, biztonság nélküli, annyira, hogy sokszor az üres kocsit is alig lehet vontatni – könnyű a számítás, hogy e vonalnak kiépítése nemcsak általános rokonszenvvel találkozik, hanem nagy jövedelmet is fog hozni a vállalkozóknak. Kívánjuk, hogy a terv ne csak papíron maradjon, hanem közép Somogy megye nagy érdekében ki is legyen vive.” (Somogy, 1869. február 16.)
Abban az időben már két vasútvonal is érintette a megyét, hiszen a kiegyezés után a pécs–barcs–murakeresztúri vasút is megnyílt. Vonatok tehát már jártak a megye két szélén, de nem sok köszönet volt benne, mert a forgalmat szinte elszívták a belső területek, így Kaposvár elől. A vármegyét két oldalról keretező és Kaposvár gazdasági életét jószerével mozdulatlanságra kárhoztató „aranyabroncsot” (Roboz István lapszerkesztő nevezte így), amelyet a Balaton és a Dráva mellett húzódó vaspályák feszítettek Somogyország köré, végül az 1870-es évek elején megépült duna–drávai vasútvonal törte szét.
A Balatont pedig 1896-ban kötötte össze vasút – igazi vasút – Kaposvárral. Mégis kár, hogy a lóvasút tervéből nem lett semmi…