A szabadságharc vereségét követő Bach-korszak Somogy vármegyében sem kedvezett a vigalmaknak. Sem hajlandóság, sem lehetőség nem volt ilyesmire. Viszont 1860-ban, amikor átmenetileg enyhült az abszolutizmus szorítása, és amikor országszerte tüntetően magyaros jellegű társasági összejövetelek fejezték ki a soha fel nem adott nemzeti törekvéseket, Kaposváron is megrendezték az úgynevezett Kazinczy-bált. Az előkelő hölgyek magyaros főkötőben, prémmel szegélyezett mentében ropták, hajfonataikat nemzeti színű csokrok díszítették…
Az önkényuralom azonban hamarosan új erőre kapott. Mérey Károly főispán mindjárt meg is rendezte a saját megyeházi vigalmát, hogy némileg tompítsa a Kazinczy-bál „társadalmi következményeit”, tehát azt az élményt, amelyet a kaposvári polgároknak jelentett. Egy kortárs visszaemlékezése szerint (Gruber János: Morzsák a negyvenéves asztalról. Kaposvár, Gerő Zs., 1913. 93–96. o.) mégsem úgy sült el minden, ahogy eltervezte – hiszen nemcsak a diktatúrák nem szeretik a bálokat, hanem a bálozók sem a diktatúrákat. Ráadásul a kaposváriaknak volt már gyakorlatuk abban, hogy miként lehet ellenállni az önkényuralomnak…
Rajz egy kardpárbajról
A főispán vigalmán az ulánusezred zenekara muzsikált, amely az akkor népszerűnek aligha nevezhető császári himnusszal, a Gotterhaltéval igyekezett szórakoztatni a kaposvári fiatalságot. Ezt a zeneművet csak állva lehetett végighallgatni: az ulánusok tisztjei hangos szóval emlékeztették is erre a láthatóan „figyelmetlen” kaposvári ifjakat.
Ott volt azonban a vendégek közt Kund Jenő, a megye legkiválóbb vadásza, lovasa és táncosa, aki kisütötte, hogy miképpen vághatna vissza a tiszteknek. Kund úr előbb angyali türelemmel kivárta, amíg az éhes ulánusok elé letették a vacsorát, aztán nyájasan felállásra biztatta a tiszt urakat, majd a cigányzenekarral egyvégtében háromszor is elhúzatta a Gotterhaltét… Még azon melegében hatan hívták ki párbajra az ezred nevében.
A kardpárbaj másnap ment végbe a főtéri Korona fogadóban, amelynek bejárata előtt jókora tömeg leste a csetepaté kimenetelét. Nem sokáig kellett várakozniuk: Kund Jenő hamarosan összeszabdalt három ulánustisztet, mire a párbajt beszüntették. A császári katonák figyelmét előzőleg ugyanis elkerülte, hogy Kund úr nemcsak a legjobb vadász, lovas és táncos volt Somogyban, hanem a legjobb vívó is…
Párbajt persze jóval korábban és évekkel később is láttak a Kapos mentén…