Badalik Bertalan veszprémi püspök és a Somogy megyei papság nagy része is részt vett azon az aranymisén, amelyet egy Somogyszentpálon élő nyugalmazott pap tartott 1956. július 1-jén a kaposvári Nagyboldogasszony-templomban. Mégsem volt ez meglepő, hiszen annak az egykori kaposvári apátplébánosnak a fél évszázaddal azelőtti pappá szentelésére emlékeztek, aki jól követhető nyomot hagyott maga után Kaposvár egyháztörténetében.

Az újnéppusztai születésű dr. Hoss József (1881–1969) igazán tudós pap volt – 1908-ban hittudorrá is avatták Bécsben –, mégis egy dunántúli városka plébániáját vezetve talált rá igazi hivatására. Hittanárként működött Veszprémben, amikor kinevezték kaposvári plébánossá, nem sokkal később címzetes apáttá is, s 1923-tól csaknem másfél évtizeden át pásztorolta a somogyi megyeszékhely katolikus híveit. Lelkészi munkája során jelentősen fejlődött a vallásos élet és az egyházi közösség, s még felsorolni is nehéz a nevéhez fűződő alkotásokat. Egyebek közt felújították a plébániatemplomot és a plébániaépületet, kibővítették a feltámadási kápolnát és a kaposfüredi templomot, újabb templom épült Kaposváron (a Jézus szíve templom) és Kaposszerdahelyen, s a város ekkor engedte át a területet a későbbi Szent Margit-templom számára is. Több egyházi jellegű kulturális és szociális intézmény létesült, s 1928 tavaszán – az egyházi intézmények fenntartása, illetőleg az egyház és a világi hívek kapcsolatának elmélyítése céljából – megalakult a Nagyboldogasszony Római Katolikus Egyházközség.

Hoss József

Több száz éves, a feudalizmus korában gyökeredző gyakorlatnak vetett véget az a megállapodás, amelyet Kaposvár városa és katolikus egyházközsége 1928. november 30-án kötött az Esterházy hercegi birtok képviselőivel Eszterházán (a későbbi Fertődön) a kegyúri terhek megváltásáról. (A plébánia felett ezzel megszűnt az Esterházyak kegyurasága, s már csak a veszprémi püspöktől függött a plébános kinevezése.) A kaposvári küldöttségben dr. Vétek György polgármester mellett természetesen dr. Hoss József apátplébános is helyet kapott.

Hoss, aki híveinek valódi nevelője is volt, 1936-ig működött Kaposváron. Ekkor pápai prelátussá és veszprémi kanonokká nevezték ki, s visszatért Veszprémbe, ahol 1945-ben nagyprépost lett – lélekben azonban továbbra sem szakadt el a somogyi várostól. 1948-ban jelent meg A kaposvári plébánia története című könyve, amely mindmáig gyakran használt, adatgazdag forrása Kaposvár egyház- és helytörténetének. Hoss József 1951-ben Somogyszentpálra költözött, ott is halt meg, de a kaposvári Keleti temetőben talált végső nyughelyet.