Az 1873 elején megtartott kaposvári tisztújításon a közismert ügyvéd és ellenzéki politikus: Bárány Gusztáv került a polgármesteri székbe.

A kisbirtokos családból származó Bárány 1822-ben született Újvárfalván, akkori nevén Vrácsikon. Földijét tisztelhette tehát a hírneves kormánybiztosban és gerillavezérben, Noszlopy Gáspárban. A két neves vrácsiki csaknem egyidős volt, politikai beállítottságuk is közel állt egymáshoz, és vérmérséklet dolgában sem nagyon különbözhettek. Bárány, akit 1861-ben demokratikus programmal választottak meg a csurgói kerület országgyűlési képviselőjévé, még ugyanaz év október 6-án forró hangulatú gyűlést szervezett Csurgón, amelyen a református lelkész fegyverkezésre és a „német kutyák” kiűzésére biztatta a parasztokat…

Bárány Gusztáv

Az általánosan tisztelt ügyvéd, aki már 1849-ben vármegyei aljegyző volt, 1867-ben törvényszéki ülnök lett, 1873-tól pedig öt éven át viselte a polgármesteri hivatalt Kaposváron. Ezután – nem kis részben a Kaposvári Népkör politikai mozgalmának segítségével – a megye tiszti főügyészévé, majd árvaszéki ülnökké választották. A képviselői pályával a kiegyezés után is megpróbálkozott, de az 1875-ös kaposvári országgyűlési választáson alulmaradt Somssich Pállal szemben.

A polgármestert elvbarátja, Gruber János „lángeszű idealistának” látta, „rendkívül megnyerő modorú, egész az élhetetlenségig szerény úriembernek” (Morzsák a negyvenéves asztalról. Kaposvár, 1913. 204. o.), de lényegében az ellentábor hívei sem mondtak mást róla. Úgy hírlett: Bárány Gusztáv tehetségét már pápai iskolatársa, Jókai Mór is nagyra tartotta. A kaposvári 48-as párt egyik vezéralakjának számító polgármester legemlékezetesebb közéleti sikereit hatásos szónoklataival aratta. Kortársa, Roboz István újságíró szerint beszédében elragadta hallgatóságát „magas eszméi, hazaszeretete s ritka folytonossága által; plasztikája nem volt, külsejével nem imponált, de ami nyelvéről, szívéről jött, az mind színarany volt. Mélabús hangjában annyi varázs volt, hogy sokszor elleneit is lefegyverezte. Rendkívüli olvasottsága, emlékezete sokszor csak úgy öntötte az eseményeket, szereplők és nagy emberek viselt dolgait, charakterét. Kritikája szigorú, de soha senkit nem bántott; éles, ragyogó kard volt, de mindig a hüvelyben.” (Somogy, 1886. december 7.)

Bárány Gusztáv még azután is jellegzetes alakja maradt a helyi politikai életnek, hogy letette a polgármesteri tisztet. Mindig nagy becsben tartották a véleményét, a függetlenségi rendezvényeken ünnepi szónoknak is gyakran felkérték. 1886. december 4-én hunyt el, s általános részvét kísérte utolsó útjára. Polgármesteri munkáját Németh Ignác folytatta.