A miénk nagyobb volt, mint a pécsieké…

A fából készült sétatéri aréna az idők múltával egyre kevésbé látszott alkalmasnak míves előadások tartására, s arra, hogy befogadja a növekvő népességű és öntudatú Kaposvár színpártoló közönségét. A 20. század elejétől mind komolyabban kezdték szorgalmazni egy kőszínház megépítését. A javaslatok lassan hivatalos formát öltöttek, s másfél évig tartó munkálatok után 1911-re elkészült az az épület, amely mindmáig Kaposvár egyik jelképének számít.

 

 

A Városi Színházat Magyar Ede és Stahl József szegedi építészek tervei alapján Melocco Péter budapesti vállalkozó építette fel az akkor már Rákóczi térnek nevezett egykori Gabonapiacon. Állítólag ügyeltek rá, hogy az új teátrum legalább egy ülőhellyel nagyobb legyen, mint a pécsi Nemzeti Színház… (A megnyitásakor ezernégyszáz férőhelyes kaposvári színház befogadóképességét egyébként – tűzbiztonsági okokból – már a megnyitó után csökkenteni kellett.) A kőszínház összes színpadi berendezését helyi vállalkozók és iparosok készítették, az ornamentikát például Borovitz Imre, az asztalosmunkát Szarka János. Eredetileg ez is nyári színháznak épült, ennek megfelelő épületszerkezetekkel, vékony falakkal, egyrétegű ablakokkal. A saját korában mérnöki bravúrnak számító, nagy fesztávú vasbeton szerkezetek miatt nyilvánították később védett műemlékké.

Az ország akkor egyik legnagyobb, legmodernebb – és talán a legdrágább – vidéki színházépületét Polgár Károly pozsonyi színtársulata a Cigánybáró című operett színrevitelével nyitotta meg 1911. szeptember 2-án. Sűrű idők voltak ezek: két nappal korábban adták át a Turul Szállót, másnap avatták fel a főtéren Kossuth Lajos szobrát, szeptember 5-én nyílt meg a felső kereskedelmi iskola – és 24-én elhunyt Németh István polgármester…

A színház felépültekor még nem rendezték az épület környékét, ott ezután is búzapiac működött. A színház körüli park csak 1933-ra készült el Reich Béla építész és kertészmérnök tervei alapján, de az előző év őszén már itt leplezték le a 44-es gyalogezred emlékművét.

Noha a kőszínház biztos hátteret adott a város akkor már egy évszázados színházi kultúrájának, az újabb korszakos előrelépésre, az állandó társulat megalakulására még több mint négy évtizedet várni kellett. A művészvilágnak persze addig is számos csillaga tündökölt – vendégművészként vagy évekre Kaposvárra szerződve – a Rákóczi téri színházépületben, Thália rajongóinak legnagyobb örömére. Bár szerepeltek itt politikusok is…

 
Megosztás: