A 44. gyalogezred 1866-ban és 1869-ben elesett katonáinak kaposvári emlékoszlopa szürke márványból készült, a négy sarokkövet vaslánccal kötötték össze.

Felavatásának igencsak megadták a módját. Már az előző nap – 1872. augusztus 11-én, vasárnap – este megérkezett a katonazenekar, amely indulókat játszva végigjárta a főutcát, hatvan-hetven katona pedig nemzeti színű lámpával a kézben tartott felvonulást. A muzsika és a látványosság már ekkor nagy tömeget vonzott. A leleplezési ünnepély 12-én reggel 9 órakor kezdődött; persze már 8 óra előtt tömve volt a főtér, ahol a hölgyek számára egy emelvényt is ácsoltak. A környező házak (a gimnázium, a városháza, a Bárány vendéglő ) ablakai szintén megteltek nézőkkel. „Itt volt a város kicsinyje-nagyja, fiatal, öreg, szegény és gazdag; de nemcsak Kaposvár, hanem a környék is szép számmal volt képviselve.”

A 44-esek emlékoszlopa ma

A zöld lepellel fedett szobor körül zászlók lengedeztek – köztük piros-fehér-zöld és fekete-sárga is akadt –, az emlékmű talapzatát koszorúk borították. Észak felől egy rögtönzött kápolnát is felállítottak, ahol Szabó Lajos (1846–1899) kaposvári káplán mutatott be szentmisét. A mozsarak is megszólaltak, és díszsortüzet adtak a katonák. A mise után először a káplán tartott ünnepi beszédet, amelyet így kezdett: „A hazaszeretet egyike a legszebb polgári erényeknek.” Ezután Radványi Móric ezredes, a 44-esek parancsnoka német nyelven szólt a katonákhoz, s átadta a városbírónak (Zuzman József asztalosmesternek) a szobor felállításáról szóló okmányt – ezzel mintegy a város felügyeletére bízva az emlékművet. Az irat átadása közben hullott le a lepel az obeliszkről. Az ünnepség a katonazenekar játékával ért véget: ismét a „Gott erhalte…” zengett a kaposvári főtéren.

De még mindig nem volt vége: délben díszebéd következett a Korona vendéglőben, este ünnepi színielőadás, a gimnáziumot pedig az aljától a tetejéig kivilágították. Augusztus 13-án céllövészetet rendeztek a Cserben, amely zenével és tánccal folytatódott. „Ezekből láthatjuk, hogy a tisztikar mindent felhasznált, miképp a közönség igényeinek megfeleljen. […] Mondhatjuk, városunk e három nap alatt oly élénk volt, minő talán soha.” (Somogy, 1872. augusztus 20.)

Az obeliszk hamarosan csatlakozott a „vándorló kaposvári szobrok” népes táborához. 1909 őszén – hogy a Kossuth-szobor foglalhassa el a helyét – a Rákóczi térre telepítették át, a harmincas években pedig a Horthy, azaz a mai Berzsenyi parkba került. Nem messze tőle és nem sokkal később egy monumentális obeliszket is felállított a megszálló hatalom. A 44-esek jóval kisebb emlékoszlopa még mindig megvan…