Noha a kiegyezés után a vasút vált a magyar gazdaság egyik legerőteljesebben fejlődő ágazatává, Kaposváron egyelőre csak csigalassúsággal haladó „kávédarálókkal” lehetett találkozni. A Somogy című hetilap 1873. február 4-i száma ezzel a versezettel lepte meg olvasóit:

„Gőzlóval tiprott, Kaposi völgy – íme köszöntlek.
A lassú szörnyet, hátadon te viseled.
Prüszkölve halad, s mász és úgy szórja a füstöt:
Sóhaji elszállnak! célja elérve így nincs.
Hasztalan igyekszik, füttyét nem hallja az isten!
A lelke elszállt, nincs ki segítse szegényt!”

Az 1870-es évek hőskorszakának azonban tagadhatatlanul megvolt a maga varázsa. Az 1874. december végi nagy hóvihar például több szerelvényt egyszerűen betemetett a duna–drávai vasút Zákány és Csurgó közötti szakaszán. Még a hóekét is! Szilveszter napján maga Baumgarten Kálmán vasúti üzletvezető indult a hóban rekedtek felmentésére harmincnyolc katonával és munkásokkal, borral és élelmiszerrel jól felszerelve. A vasúti hivatalnokok végül gyalog törték át magukat a nyakig érő hóban, és tizenhat szánnal úgy vonultak be Csurgóra, mint egy szibériai karaván.

A régi állomás a sínek felől

Az időjárási viszontagságok sorában megemlíthetjük az 1875. novemberi tornádót is, amely alaposan megrongálta a kaposvári vasútállomást.

1877. november 9-én pedig egy goromba viselkedéséért pénzbüntetésre ítélt vasúti munkás fogott pisztolyt főnökére, Prohászka Józsefre a kaposvári állomás közelében; rá is lőtt, de csak a kabátot sikerült kilyukasztania a főnök vállánál. Majd saját magát próbálta főbe lőni, hasonlóan csekély eredménnyel. Ezután átadták a rendőrségnek.

Nem sokkal később, december 17-én ismét észrevétette magát a fáradhatatlan kaposvári üzletvezető, Baumgarten Kálmán, mert a somogyszobi állomáson, a vasúti kocsiban nyújtott segítséget egy szüléshez. Mikor a vasút egyik munkásának felesége vajúdni kezdett, ő asszisztált az utasok közt véletlenül jelen levő Mittler Ignác lengyeltóti járásorvosnak. A szülés szerencsére simán lezajlott, az orvos és a vasutas a kis jövevényt zsebkendőkbe takargatta, majd pólya hiányában egy meleg lábzsákba csúsztatta. Ezúttal még a mozdony is erőt vett magán, mert az üzletvezető elrendelte, hogy gyorsabban haladjon Zákányig, ahol „az anyát és icipici szerzeményét ép állapotban átadták a boldog családapának”.

Szintén a hőskor vasúttörténetéhez tartozik, hogy 1875 tavaszán Prielle Kornélia, három év múlva Blaha Lujza is vonaton érkezett meg Kaposvárra, s 1884-ben ugyan-így cselekedett Tisza Kálmán…