Sokan gondolták úgy a 18. század második felében: nem járja, hogy a kicsi, de már megyeszékhelyi rangra vergődött Kaposvárnak nincs jól működő gyógyszertára. Az első megfelelően felszerelt, állandó patika megnyitását mégsem siették el az illetékesek, noha valószínűleg mindenki tisztában volt az intézmény nélkülözhetetlenségével. A vármegye már 1767-ben elrendelte a felállítását, de igazán csak akkor lett sürgős a dolog, amikor 1781-ben be kellett zárni a Somogyban működő két ferences patikát: az andocsit és a segesdit. II. József ugyanis korlátozni igyekezett a szerzetesrendek működését, s arra hivatkozva, hogy a patikus frátereknek nincs egyetemi oklevelük, megvonta a két gyógyszertár nyilvánossági jogát.

Ekkor valóban felgyorsultak az események. Mármint átmenetileg. Az 1781. júniusi vármegyei közgyűlésen megyei gyógyszerésszé választották a grazi születésű Pirker Józsefet, aki vállalta, hogy Nagykanizsáról Kaposvárra teszi át lakását. A megye vezetői néhány szekeret is biztosítottak, hogy ingóságait ideszállítsa. De a város földesura, Esterházy Miklós herceg csak a következő évben járult hozzá, hogy Pirker Kaposvárra költözzön, a patika berendezése is sok időt vett igénybe, így csupán 1784-ben nyílhatott meg az Arany Oroszlán Gyógyszertár.

Az Arany Oroszlán Gyógyszertár

A Fő utcai barokk épület, amelyben a patikát elhelyezték, 1774-ben készült el. Ekkoriban földszintes, falusias külsejű ház volt, rozzant is, nedves is. Emeletet a 19. század második felében építettek rá romantikus stílusban.

A bécsi engedéllyel is rendelkező Pirker József számára a vármegye előírta, hogy tökéletes színvonalon tartsa a patikáját, és minden előforduló betegség gyógyszeréről gondoskodjon. Pirker mind a vármegyétől, mind az Esterházyaktól jelentős támogatást kapott, még az adózás alól is felmentették. Forgalma folyamatosan nőtt, ami biztos megélhetést jelentett neki, s a patikus hamarosan a város tekintélyes polgárai közé emelkedett. Valóban büszke lehetett a hivatására, hiszen a 18. század végén Csokonai Vitéz Mihály is felkereste gyógyszertárában. (Igaz, a jeles poétának aligha volt más választása, a környéken ugyanis nem működött hasonló intézmény.) A következő évszázadban pedig olyan leendő nagyság öntögette a vegyszereket a patinás patikában, mint Rippl József gyógyszerészinas…