A Münchenből Franciaországba költözött Rippl-Rónai József az 1880-as évek végétől kialakította önálló formanyelvét, rátalált a saját stílusára. 1892. március 30-án a párizsi Osztrák–Magyar Követség kerti pavilonjában megnyílt az első kiállítása, két év múlva Öreganyám című képét is sikerrel mutatta be a franciáknak. Tagja lett a Nabis (azaz Próféták) elnevezésű festőcsoportnak, Párizsban bekerült az európai festészet élvonalába.

A biztató indulást mégsem követte igazi áttörés; az erős francia mezőnyben még egy Rippl-Rónai sem tudott könnyen keresethez jutni. Közben Budapesten is kitartóan próbálkozott: 1896 őszén Sima Ferenc országgyűlési képviselő József körúti lakásán került sor első – még zártkörű – magyarországi kiállítására, első nyilvános tárlatát pedig 1900. december 22-én nyitotta meg a Royal Szállóban. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjének újszerű művészetét azonban nagyrészt elutasítással fogadták itthon – ekkor még úgy tűnt, az ő esetében csaknem szó szerinti értelmet nyer az „egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában” bibliai igazsága.

Rippl-Rónai József 1896-ban

A kedvezőtlen előjelek ellenére Rippl-Rónai mégis hazaköltözött, és itt is maradt. 1902 márciusában házat vásárolt a kaposvári Fő utca végén, ahol sorozatban festette a kisváros világát bensőségesen ábrázoló képeit. Megtalálta a helyét Kaposváron, s 1906-ban végre a művészi és anyagi siker is utolérte.

Egy hónappal azután, hogy befejeződött első kaposvári gyűjteményes tárlata, már a negyedik budapesti kiállítását nyitotta meg a negyvenötödik évében járó Rippl-Rónai József. Az időpont 1906. február 1-je, a helyszín a Könyves Kálmán Szalon volt. „Kaposváron alig végezte be, most a fővárosban rendezett kiállítást a festőművész, s örömmel olvassuk, hogy a fővárosi lapok nagy része hódol művészetének. Felemlítik szélsőségeit; excentrikusságát; puritános alapvonásait; egészséges, természetes evolúcióját; de alapjában mind dicsérik művészetét; felfogását; szeretetét, melyet műveibe lehel.” (Somogy, 1906. február 4.) „Az idők utána kullogtak Rippl-Rónainak – írta a kor jeles művészettörténésze, Rózsa Miklós –, s ma már tán nálunk sem kell senkinek sem bizonyítgatni, hogy a magyar piktúrának ez a néhány év előtt még oly korán jött gyermeke nem eszelős félbolond, ki csak bosszantani akarja úgynevezett képeivel a mélyen tisztelt publikumot.” (Somogyi Hírlap, 1906. február 8.) Amilyen meglepetésszerű, olyan átütő volt a siker: a 318 kiállított kép nagyobbik részét (188-at), a tárlatot követő aukción pedig az összes (ott 381) művét eladta. Volt miből megvásárolnia a Róma villát…