Kétségtelen, hogy a duna–drávai vasút sok jót hozott Kaposvárnak. 1872-ben felépült az első indóház; ugyanott, mint a jelenlegi állomás, bár még szerényebb formában. A minisztérium engedélyezte, hogy a város vámot szedjen a síneken érkező szállítmányok után, s az ebből származó jövedelmet a vasúthoz vezető utcák helyreállítására fordíthatták. A Kaposváron szolgáló vasúti tisztviselők fogyasztási egyletet és olvasóegyletet alakítottak, a Korona fogadó bérlője pedig az állomásra érkező utasok kedvéért 1881 elején omnibuszt hozatott Grazból Kaposvárra.

Hamar kiderült azonban, hogy még nincs itt a Kánaán. A rossz szervezés miatt eleinte kevés volt a vagon, s annak sem sokan örültek, hogy a munkálatok miatt csökkent a Sétatér (a mai Jókai liget) területe. Fokozta a csalódást, hogy az új vonal ekkor még nem illeszkedett be hézagmentesen a hazai vasúthálózatba, így Kaposvárról csak nagy kerülővel lehetett eljutni a fővárosba. A Budapesttel való közvetlen összeköttetés csak 1882-ben, a kelenföld–szentlőrinci pálya megépültével történt meg.

Egy érdekes verseny 1896-ból

Ráadásul több sín már az építkezés idején elpattant Richárd (a mozdony) alatt. Ez előre jelezte, hogy majd ki kell cserélni a Belgiumból olcsón importált síneket, ami nemsokára be is következett. Egyelőre azonban tovább csökkentették az eredetileg sem szélvészgyors szerelvények sebességét. A menetrend kezdetben is csak alig több mint 18 km-es óránkénti sebességet írt elő (az állomásokon való várakozás beszámításával), most azonban 10,6 km-re csökkentették az átlagsebességet… Néhány vérmesebb Kapos menti gazda sportot űzött abból, hogy lovas kocsijával lehagyja a mozdonyt. (Még jóval később is megesett ilyesmi: feljegyezték, hogy 1882. november 27-én Böhm Ignác nagybajomi bérlő Jákó és Kaposvár között kocsijával beérte a vonatot. Sőt, Heintz Tamás országgyűlési képviselő ötlete nyomán 2009 májusában „vonatelőző kerékpártúrát” is rendeztek Dombóvár és Kaposvár között…)

A csigatempójú közlekedés persze hálás témát adott az élcelődő újságíróknak. „Oly lassan haladjon életed fonala, mint milyen lassan mász Duna–Drávának mozdonya” – jelent meg 1872. október 1-jén a Somogy című lapban a vasúti főtisztviselőknek címzett jókívánság…

A műszaki problémák, a körülményes és lassú közlekedés miatt a duna–drávai vonal kezdetben nem hozott annyi hasznot városnak, mint amennyit a kaposváriak reméltek tőle. Erre csak a század utolsó évtizedeiben, a pálya további műszaki fejlesztése és államosítása révén került sor, illetőleg azután, hogy a vonalat sikerült még jobban bekapcsolni az ország vasúti vérkeringésébe.