Nem véletlen, hogy elsőnek éppen a Magyar Államvasutak fiúnevelő intézete épült fel a város által 1896-ban megszerzett Meggyes-telken. Már nagy szükség volt egy olyan intézményre, ahol a lakóhelyüktől távol szolgáló vasutasok biztosítva látták gyermekeik nevelését. A MÁV azért szemelte ki Kaposvárt erre a célra, mert egészséges környezetben feküdt, megfelelő iskolái voltak, s könnyen szót lehetett érteni a város vezetésével.
Kaposvár szándéka és a vasút igénye egybeesett. A város ingyen ajánlotta fel a területet, ráadásul jelentős kölcsönt adott a MÁV-nak, hogy ezzel is meggyorsítsa a Meggyes-telek beépülését. A MÁV Lencz Sándorral, valamint a Braun Ede és Társai céggel kötött szerződést nevelőintézetének felépítésére, s a kivitelezésre konzorcium alakult. Lencz mester 1896. szeptember 18-án, Pfaff Ferenc tervei alapján fogott bele a MÁV-nevelőotthon építésébe. (A munkálatok nagyjából párhuzamosan folytak a főgimnázium építkezésével: amaz néhány héttel később kezdődött, és több mint fél évvel az internátus után fejeződött be.)
A MÁV-nevelőotthon eklektikus stílusú épülete tucatnyi szakma számos kaposvári művelőjének hozzáértéséről tanúskodik. Nagyjából háromszázan dolgoztak itt, köztük Borovitz Manó műköves, Stern Ignác bádogos, Lukics Ferenc lakatos és embereik. Szabó Tamás helytörténész szerint naponta csaknem negyvenötezer téglát építettek be a kőművesek, este villanyvilágítás mellett folyt a munka, a cserepesek esőben is dolgoztak. De nemcsak a vízzel, hanem a tűzzel is meg kellett küzdeniük a nevelőotthont építő iparosoknak: 1897 tavaszán ugyanis leégett a város legjobb mesteremberei között számon tartott asztalos, Szarka János műhelye.
1896. november 28-ára végeztek a fő falazási munkákkal (összes térfogatuk meghaladta a négyezer köbmétert!), 1897. július végére pedig lényegében elkészült az épület. A palota földszintjén az öt tanterem, egy-egy vendégszoba és zeneterem mellett irodákat és tanári lakásokat helyeztek el. Az emeletet nyolc nagy hálószoba, egy orvosi rendelő, valamint mosdók, fürdő- és betegszobák foglalták el. A szobákat öt és fél méter magasra, a folyosókat 3,5 méter szélesre tervezték. Az udvar felől emeletes ebédlőt is kialakítottak színpaddal, míg az épület mögött játszótér volt, továbbá istálló, kocsiszín és kertészet, virágházakkal.
A kétszáz vasutasgyereket befogadó Meggyes utcai intézetet nagyobb ünnepség nélkül adták át rendeltetésének szeptember 1-jén. Első igazgatója Török Albert nyugalmazott százados volt. Arról máig vitatkoznak, hogy a távoli vasútvonalra néző palota gyerekseregét évtizedeken át miért nevezték szuntyereknek…