Úgy tűnt, hogy 1830. augusztus 3-án, amikor a pécsi születésű nagybirtokost, a kiváló mezőgazdász hírében álló Czindery Lászlót (1792–1860) somogyi alispánná választották, a megfelelő ember került a megfelelő helyre. Czindery, aki az apjától örökölt vagyont okosan tovább gyarapította, nem számított kezdőnek a közéleti pályán, hiszen 1825-ben Somogy vármegye országgyűlési követévé is megválasztották. Építő-szervező, az áldozatoktól sem visszariadó, amolyan igazi „reformkori” személyiség volt. „Ifjúságában nagyobb utazást tett külföldön, s ami hasznosat útjában meglátott, azt itthon igyekezett meghonosítani. Mintaszerű gazdaságai már korán felkeltették iránta a közérdeklődést. Egyike volt azoknak a keveseknek, akik szóval, tollal és tettel a hazai mezőgazdaság felvirágoztatására törekedtek.” (Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Budapest, Országos Monografia Társ., [1914]. 512. o.)

Czindery László

Somogyi és baranyai birtokain cukorgyárat, szeszgyárat, gőzmalmot és szivarkagyárat létesített Czindery László, másodelnöke volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, és saját munkáival gyarapította a gazdasági szakirodalmat. Tíz évig tartó alispánsága alatt lótenyésztő társaságot alapított (Hetes mellett lóversenyeket is rendezett), nagy része volt a kaposvári Sétatér létrehozásában, élére állt a kórházépítés ügyének; hivatali időszakában jött létre a vármegyei könyvtár és a megyei alkalmazottak nyugdíjintézete. Czindery még a megyei rabok foglalkoztatására is gondot fordított, s az 1840-es években négylovas gyorskocsit tartott üzemben Pécs és Szigetvár között. A számos feladat és intenzív közgazdasági tevékenysége azonban minden idejét igénybe vette; szemére is vetették, hogy túl keveset foglalkozik azzal, ami elsősorban a dolga lenne…

1840-ben megvált ugyan az alispáni széktől, de a kormánykörökkel továbbra is jó kapcsolatokat ápolt. Így nem volt meglepő, hogy Mérey Sándor utódjaként öt év múlva őt nevezték ki főispánná. A szokásos fénnyel és pompával 1845. május 31-én beiktatott új főispán azonban nem maradt sokáig hivatalban: 1848 emlékezetesen szép tavaszán lemondott, hogy a következő év elején visszatérjen – ekkor azonban már császári biztosként. Ez volt az az időszak, amikor a megyéből mindent száműztek, ami a nemzeti önállóságra emlékeztetett…

Így esett, hogy az újabb fordulat után, a Noszlopy Gáspár kormánybiztos által megnyitott 1849. május 14-i megyei közgyűlésen megszületett a határozat: az önkényuralmat kiszolgáló Czinderynek „mint hazaárulónak, összes jószágai lefoglaltassanak”.

Az ellentmondásos történelmi szerepű Czindery László Pécsen hunyt el 67 éves korában.