Egy világlátott művész képei fiatalították meg az öreg iskolát

„Nagy koponyája, jól kipárnázott húsos arca, komoly és nagy szemei, tagbaszakadt, sűrű termete, beszédének és mozgásának széles nyugalma együttvéve egy nem közönséges egyéniség jelenlétét sejtették – mutatta be a századfordulón Párizsból hazatért Rippl-Rónait a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Petrovics Elek. – Ő azonban nem érte be ezzel, hanem megtette a magáét is, hogy eredeti legyen öltözködésében, hajviseletében, magatartásában, szóval mindabban, ami tőle függött.” (Horváth János: Rippl-Rónai művészete. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önk., 2016. 62. o.)

 

Rippl-Rónai József barna kalapos önarcképe

 

Az 1902-től fogva ismét Kaposváron élő Rippl-Rónai Józsefet – noha budapesti tárlatai egyelőre nem arattak közönségsikert – kezdettől fogva megbecsülték szülővárosában; a „zseniális” és a „világhírű” jelző is megjelent a neve előtt, amikor a sajtó méltatta az alkotásait. 1903 májusában ő is ott volt a megyeszékhelyen rendezett első képzőművészeti kiállítás résztvevői között, s 1905 augusztusában részben ő szervezte meg az országos visszhangot kiváltó kaposvári iparművészeti kiállítást.

A festő, akinek művészetére egyre inkább a felszabadult, dekoratív színvilág lett a jellemző, 1905/1906 telén rendezte meg első kaposvári gyűjteményes tárlatát. Kiállítások céljára leginkább az iskolaépületek tűntek alkalmasnak a korabeli Kaposváron, persze azok is leginkább a tanítási szünetek idején. Így esett, hogy a Rippl-Rónai-kiállítást a polgári fiúiskolában („A haza kis polgárainak” szentelt főtéri épületben) nyitotta meg 1905. december 17-én Tallián Gyula főispán. A Gulyás Ferenc királyi tanfelügyelő szervezőmunkájának köszönhetően megtartott, január 2-án záruló tárlatot több százan nézték meg naponta, s a tanulóifjúság is nagy számban látogatta.

A jótékony célú kiállítást tehát „a vénségében még egyszer megifjúdott és megszépült régi iskolaépület termei” fogadták be, ahol „most nem az ismeretek elemeit oktatják komoly, szigorú férfiak a zsenge, apró nemzedéknek, hanem a legváltozatosabb tárgyú s a legegységesebb kidolgozású művészi termékek hirdetik a felnőtt, értelmes közönségnek az igazi művészet csodás hatalmát”. (Somogyi Hírlap, 1905. december 19.)

Az egy hónap múlva kezdődő budapesti kiállítás aztán megmutatta, hogy Rippl-Rónai József milyen jó viszonyba került – a sikerrel.

 
Megosztás: