„Nagy koponyája, jól kipárnázott húsos arca, komoly és nagy szemei, tagbaszakadt, sűrű termete, beszédének és mozgásának széles nyugalma együttvéve egy nem közönséges egyéniség jelenlétét sejtették – mutatta be a századfordulón Párizsból hazatért Rippl-Rónait a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Petrovics Elek. – Ő azonban nem érte be ezzel, hanem megtette a magáét is, hogy eredeti legyen öltözködésében, hajviseletében, magatartásában, szóval mindabban, ami tőle függött.” (Horváth János: Rippl-Rónai művészete. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önk., 2016. 62. o.)

Rippl-Rónai József barna kalapos önarcképe

Az 1902-től fogva ismét Kaposváron élő Rippl-Rónai Józsefet – noha budapesti tárlatai egyelőre nem arattak közönségsikert – kezdettől fogva megbecsülték szülővárosában; a „zseniális” és a „világhírű” jelző is megjelent a neve előtt, amikor a sajtó méltatta az alkotásait. 1903 májusában ő is ott volt a megyeszékhelyen rendezett első képzőművészeti kiállítás résztvevői között, s 1905 augusztusában részben ő szervezte meg az országos visszhangot kiváltó kaposvári iparművészeti kiállítást.

A festő, akinek művészetére egyre inkább a felszabadult, dekoratív színvilág lett a jellemző, 1905/1906 telén rendezte meg első kaposvári gyűjteményes tárlatát. Kiállítások céljára leginkább az iskolaépületek tűntek alkalmasnak a korabeli Kaposváron, persze azok is leginkább a tanítási szünetek idején. Így esett, hogy a Rippl-Rónai-kiállítást a polgári fiúiskolában („A haza kis polgárainak” szentelt főtéri épületben) nyitotta meg 1905. december 17-én Tallián Gyula főispán. A Gulyás Ferenc királyi tanfelügyelő szervezőmunkájának köszönhetően megtartott, január 2-án záruló tárlatot több százan nézték meg naponta, s a tanulóifjúság is nagy számban látogatta.

A jótékony célú kiállítást tehát „a vénségében még egyszer megifjúdott és megszépült régi iskolaépület termei” fogadták be, ahol „most nem az ismeretek elemeit oktatják komoly, szigorú férfiak a zsenge, apró nemzedéknek, hanem a legváltozatosabb tárgyú s a legegységesebb kidolgozású művészi termékek hirdetik a felnőtt, értelmes közönségnek az igazi művészet csodás hatalmát”. (Somogyi Hírlap, 1905. december 19.)

Az egy hónap múlva kezdődő budapesti kiállítás aztán megmutatta, hogy Rippl-Rónai József milyen jó viszonyba került – a sikerrel.