A kormánybiztossá kinevezett Noszlopy Gáspár 1849 áprilisában tért vissza a megyébe, amelyet három hónapra sikerült is felszabadítania a megszállás alól. Július végéig Kaposvárról irányította az ellenőrzése alá vont területeket, s innen igyekezett az egész Dél-Dunántúl védelmét megszervezni.

Noszlopy mindenekelőtt tisztázni, majd konszolidálni akarta a helyzetet Kaposváron, ezért május elején kétszer is tartott népgyűlést a Cser-erdőben. Ezek a rendezvények nem pusztán a forradalmi idők teátrális kellékei voltak: a május 7-i népgyűlésen Noszlopy elérte, hogy a résztvevők őrá ruházzák a vármegyei tisztviselők jelölésének, sőt kinevezésének jogát.

Gábor Áron egyik rézágyúja

A május 14-én Kaposváron tartott megyebizottmányi közgyűlésen kihirdették a Függetlenségi nyilatkozatot, s a kormánybiztos javaslatára azt is elhatározták, hogy Kossuth Lajos kormányzó-elnök képét elhelyezik a vármegyeházán. Részlet a jelentésből, amelyet a megyei bizottmány a közgyűlésről küldött Kossuthnak: „A nap, amelyben Önnek Polgár kormányzó folyó évi április hó 20-án […] kelt rendeletét s vele a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát visszaállított első bizottmányi ülésünkben felolvastatni hallók, ünnep vala nekünk, nagyszerű és dicső, minőt csak századok egyszer nyújthatnak, miként szent vala a nap és nagyszerűen dicső, melyben a nemzetgyűlés, hazánk jövő nagyságának e rendíthetetlen talpköve, meghozta a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát.” (Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, S. M. Tanács V. B., 1989. 290. o.)

A katonai helyzet azonban mind több árnyat vetett a kaposvári forradalmárok terveire és lehetőségeire. Ez a nyár is a védelmi előkészületek jegyében kezdődött, akárcsak az előző; a hadfelszerelések előállítása céljából Noszlopy Gáspár Kaposvárra rendelte a megye legügyesebb iparosait. 1849. június elején néhány kiszolgált tüzér – a fáradhatatlan Rottkay Pál kovácsmester vezetésével – az ágyúöntéshez is hozzáfogott. Többszöri próbálkozás után július 23-án valóban sikerült egy hatfontos löveget önteniük. „A likja is igen egyenes és sima” – írta bizakodva az ágyúról Noszlopy Gáspár. (Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, 1820–1853. Kaposvár, S. M. Levéltár, 1987. 98. o.)

A forradalom az összeomlásig meg is tartotta hadállásait a Kapos mentén – a város sorsa viszont nem Somogyban dőlt el… Noszlopy Gáspár azonban még jóval később is folytatta a harcot.