A lakosság növekedésével és az építkezések szaporodásával ismét előtérbe került a városhatár kiterjesztésének kérdése, amely mihamarabb válaszra várt, hiszen telek kellett a tervbe vett MÁV-internátus számára. Németh István polgármester, aki felismerte, hogy a városnak elsősorban északi irányban kell terjeszkednie, határozottan kiállt a huszonhét holdas Meggyes-telek megvásárlása mellett, bár ezzel mindent kockára tett, személyes jövőjét és jó hírét is. Ugyanis a tulajdonos Esterházyak csaknem négyezer forintot kértek a terület minden egyes holdjáért, noha egy ekkora kaposvári földdarab nagyjából nyolcszáz forintért szokott akkortájt gazdát cserélni. A képviselő-testület számos tagja persze sokallotta az összesen százezer forintot, és az 1896. március 10-én tartott városi közgyűlésen csak az elnöklő polgármester döntő voksával billent a mérleg nyelve a vásár pártolóinak oldalára. (28-28 volt az állás.) Bereczk Sándor főmérnök később megírta, hogy a szavazás lefolyása Németh Istvánnak „nagy lelki nyugtalanságot okozott. Attól tartott, hogy számításában csalatkozik.” (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 26. o.)

Németh István kaposvári szobra

De neki lett igaza, mert a vétel nemcsak a város északi irányú terjeszkedését biztosította, hanem végül jelentős jövedelemhez is juttatta az önkormányzatot. A Meggyes-telek nagyrészt üres szántóföld volt, ahol a század végétől házhelyeket alakítottak ki, és egyre-másra emelték a középületeket: elkészült a MÁV-nevelőintézet, a főgimnázium, a siketnéma-intézet, az Igazságügyi Palota, a Nemzeti Kaszinó, a Szent Imre-templom és az új református templom. Hamarosan a magánszemélyek is nagy építkezésekbe fogtak; a telekvásárlási kedvet növelte, hogy szabályos, derékszögű utcahálózatot alakítottak ki. Kisült, hogy mindenki jól járt, s a polgármester e vakmerőnek tűnő húzással egy csapásra meghódította a város lakosságát.

Németh István nemsokára újabb szerződést kötött Esterházy Pál herceggel. A város további területeket vásárolt a Korona és a Vár utcában, a későbbi Rákóczi téren, valamint a Kanizsai utca mellett, s a heti- és országos vásárok helypénzszedési jogát is megvette. A kortársak is tisztában voltak az ügylet várostörténeti jelentőségével, amit jól mutat, hogy mikor a képviselő-testület megadta a beleegyezését a polgármester kezdeményezéséhez, a városi ülésről másnap – 1897. január 30-án – rendkívüli kiadásban számolt be a Kaposvár című helyi lap.